- Az ösztönzők kiemelkedően fontosak egy jól kormányzott társadalomban, önmagukban azonban nem képesek a teljesen hatékony erőforrás-felhasználást biztosítani önérdeket követő szereplők esetén.
- A Homo economicus elképzelés leegyszerűsíti az emberi viselkedést a könnyebb érthetőség érdekében. A klasszikus közgazdasági gondolkodók is figyelembe vették írásaikban a morális indítékokat, azzal azonban nem számoltak, hogy az önérdeket hasznosító, ösztönzőkön alapuló szakpolitikák hatnak (akár kedvezőtlenül is) ezekre az indítékokra.
- Explicit gazdasági ösztönzők és korlátok alkalmazása annak érdekében, hogy az emberek társadalmilag felelősségteljesen viselkedjenek, néha nem hatékony, sőt akár a várttal ellentétes eredményhez is vezethet.
- A társadalmi preferenciák (önzetlenség, bizalom, kölcsönösség) általánosan jelen vannak és fontos szerepet töltenek be a piaci kudarcok enyhítésében, a gazdasági ösztönzők azonban gyakran kiszorítják őket, így a piacokat tökéletesíteni akaró politikák paradox módon kevésbé jól működő piacokat eredményezhetnek.
- A közpolitikának foglalkoznia kell az egyéni preferenciákkal és azzal a lehetőséggel, hogy az ösztönzők kedvezőtlenül érintik őket. Az ösztönzőre adott reakciók függenek a preferenciáktól, ugyanakkor a preferenciák is függenek az ösztönzőktől.
- A kiszorító hatást figyelembe véve hatékonyabb lehet az adott ösztönző elhagyása, és inkább a társadalmi preferenciákra hatni. Amikor a kettő kiegészíti egymást, akkor érdemes mindkettőt használni.
- A hatékony ösztönzők világosan kifejezik a kölcsönösen előnyös célokat, az azt alkalmazó szereplők nem nyernek általa, valamint kiegészítik a belső motivációkat.
- A liberális közpolitika három feltétele – preferencia semlegesség, önkéntes részvétel és Pareto hatékonyság – jellemzően nem kompatibilis egymással.
- A piaci versenyen alapuló, kapitalista gazdasággal rendelkező országokban nem lehet a társadalmi preferenciák széleskörű hanyatlását tapasztalni, feltehetően azért, mert az ismeretlenekkel történő piaci interakciók lehetőséget teremtenek az általános érvényű normák kialakulásának.
- A jó szakpolitikák támogatják a társadalmilag fontos célokat, nemcsak az önérdek kiaknázásával, hanem egyúttal a közösségi szellemből fakadó motivációkra is építve.
