John Adrian Shepherd-Barron egy kád gőzölgő fürdőben üldögélve igyekezett kiereszteni magából a gőzt. 1965-öt írunk. Akkoriban a bankok még szigorú nyitvatartási rendet tartottak. Mivel Johnnak nem sikerült időben odaérnie a bankfiókjába, hogy kivegyen egy kis pénzt a hétvégére, feldúlva ért haza. Gondolta, egy nyugtató fürdő majd talán segít neki lehiggadni. Kényelmesen elhelyezkedett a fürdőkádjában, és ekkor, akárcsak anno Arkhimédésznél, nála is beütött a heuréka-pillanat. „Egyszer csak bevillant valami. Kell, hogy legyen megoldás arra, hogyan jussak a saját pénzemhez, legyek bárhol is a világon – idézte fel később. – Az ötletet a csokoládéautomata adta. Csak épp csokoládé
helyett készpénzt tudnánk kivenni belőle.”

Mivel John – legnagyobb szerencséjére – a De La Rue Instruments nevű angol bankjegykészítő, biztonsági nyomtató és papírgyártó cégnél dolgozott, már csak egyéb okokból kifolyólag is módjában állt a Barclays Bank igazgatójával találkozni. Az alkalmat megragadva előállt az ötletével: „Ha egy Barclays bankutalványt a bank oldalán található nyíláson behelyeznénk – magyarázta –, a készpénzkiadó gép a nap huszonnégy órájában tudna kiadni bizonyos pénzösszegeket.” A szerződés villámgyorsan – ha lehet hinni a történet néhány változatának –, egy pink gin koktél elfogyasztása alatt meg- és aláíródott.

Ennek ellenére csak 1967-ben üzemelték be az első pénzautomatát (ATM-et) az egyik Barclays bankfiókban London Enfield nevű északi külvárosában. A buszon című televíziós sorozatból ismert színész, Reg Varney-t bérelték fel, hogy elsőként pénzt vegyen fel ebből az ATM-ből. Az automaták bankutalványt fogadtak el, amelyeket rövidesen egy vékony réteg radioaktív vegyianyag-bevonattal láttak el – szerencsére ez az anyag az emberi szervezetre nem volt káros. Az utalványokat személyes azonosító számmal (PIN-kóddal) látták el, amelyet a használónak be kellett ütnie. John felesége állt elő azzal a javaslattal, hogy négyjegyű kódot használjanak, mivel szerinte egy hatjegyű számot a legtöbb ember nem tudna megjegyezni. Az első automaták 10 fontot adtak ki csupán, de ahogy John mondta, ez az összeg akkoriban „egy egész vad hétvégére elegendő volt”.

 

A szövegrészlet Giles Lury: Inspiráló innovációk című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!