A lakásszolgáltatástól eltekintve nincs sok bizonyíték arra, hogy az adóknak és a szabályozásnak kihatása lenne a gazdasági növekedésre. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs is, de ha van, akkor túl kicsi ahhoz, hogy megalapozott módon megtaláljuk azt. Ez az elhanyagolható kapcsolat meglepőnek tűnhet, azonban elfogadható oka van annak, hogy az adók és a szabályozások kis szerepet játszanak a beruházások és az innovációk ösztönzésében. Ennek magyarázatához hadd térjek vissza a néhány fejezettel ezelőtti, versennyel foglalkozó részre, amikor is megtárgyaltuk, hogy a cégeknek némi haszonkulcsra szükségük van az innováció és a beruházás fix költségeinek fedezéséhez! Ez helytálló volt, azonban a történetnek csak egy részét jelenti.

A cégek motivációja, amellyel, úgy hiszem, nehéz vitatkozni, hogy nettó nyereséget termeljenek. És ez a nettó nyereség három összetevő egymásra hatásából jön létre: a haszonkulcs, az adókulcs és a méret. Már beszéltünk a haszonkulcsról valamilyen szinten. Az árat mutatja minden megtermelt egység határköltségéhez viszonyítva. A méret viszont azt jelenti, hogy hány egységet lehet értékesíteni. A méret és a haszonkulcs szorzata jelenti a vállalkozás teljes nyereségét. Még a kis haszonkulcsú cégek is, mint a Walmart, komoly teljes profitot tudnak realizálni, mivel a méretük nagy. Végül a haszonkulcsból és a méretből realizálódó profitra kivetett adók levonásával megkapjuk a nettó profitot. A szabályozásokra gondolhatunk úgy, mint a nyereséget terhelő effektív adókra, az azoknak való megfelelés költségei miatt. Az adókulcsok valóban fontosak a nettó nyereség szempontjából, azonban a haszonkulcs és a méret kapcsolatának vonatkozásában nem annyira lényegesek.

Hogy ezt megértsük, nézzük Új-Zéland példáját!Az ország képviselőházas parlamenttel rendelkezik, és egy központi bankkal, amely vezető szerepet játszott a szigorú, politikai beavatkozástól mentes függetlenség elfogadásában. A várható élettartam kiváló, 82 év, és az iskolázottság éveinek átlaga 12,5, amely nagyjából megegyezik az Egyesült Államokéval. Az idők során ez tovább emelkedik majd, mivel az új-zélandi főiskolás korúak körülbelül 81 százaléka megy valamilyen képzésre a középiskola után. A gyilkossági ráta négyszer alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. Röviden összefoglalva nagyszerű, élhető helynek tűnik. A gazdasági növekedés szempontjából még fontosabb tény, hogy Új-Zéland összesítve az első helyen áll a Világbank Doing Business (üzleti környezet) indikátorai alapján. Ezek az indikátorok minden országot tíz fő, üzleti környezethez kapcsolódó kategória szerint értékelnek (ezek mindegyike számos alkategóriával rendelkezik). Ide tartozik az, hogy mennyire egyszerű egy új vállalkozás indítása (amelyben Új-Zéland az 1. helyen áll), az építési engedélyek kezelése (3.), a tulajdon bejegyzése (1.) és a hitelhez jutás (1.). Kissé lejjebb helyezkedik el a rangsorban a szerződések teljesítése és a fizetésképtelenség megoldásának terén, azonban általánosságban Új-Zéland még mindig a legmagasabb helyen áll a vállalkozásbarát környezetnek köszönhetően. Az ország tehát a minőségi gazdasági intézményrendszer példaértékű képviselője. Ezenkívül a kifejezett és az implicit adókulcsok is egészen alacsonyak.

Azonban az üzleti iskolákban azt nem tanítják meg, hogyan léphetünk be az új-zélandi piacra. Nem beszélhetünk a vezetők napi szintű folyamatos beáramlásáról Christchurchbe, akik arról igyekeznének tárgyalások útján bármiféle egyezségre jutni, hogy bejuthassanak az új-zélandi piacra. De miért van ez így? Azért, mert a körülbelül 4,8 milliós népességű Új-Zélandon kevesebben élnek, mint Atlanta városi régiójának területén. Nem sokat számít, hogy az effektív adókulcs és a szabályozás költsége Új-Zélandon alacsony, mivel a gazdaság mérete túl kicsi ahhoz, hogy érdemes legyen ott beruházni. Kevés külső beruházás történik Új-Zélandon. Összességében a Nemzetközi Valutaalap adatai alapján az összes ország közvetlen tőkebefektetése (FDI) Új-Zélandon 2016-ban körülbelül 2 milliárd dollár volt. Ugyanebben az évben a külföldi közvetlen tőkebefektetés Kínában 170 milliárd dollárt tett ki, amely 85-ször magasabb érték. Pedig Kína a 78. helyen áll a Doing Business indikátorok alapján. 93. helyezett a vállalkozások indításában, 172. az építési engedélyek kezelése terén és 119. a kisebbségi befektetők védelmének listáján. Az országot természetesen a kommunista párt irányítja, nincsenek demokratikus választások, és – az 1970-es végén kezdődő reformsorozatok ellenére – továbbra is egy olyan gazdaságnak számít, ahol az állami vállalatok vannak túlsúlyban. Szigorú szabályok léteznek a tőke országból ki- és beáramlására vonatkozóan, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy elősegítsék a kínai exportot. A kifejezett és implicit adók Kínában hatalmasak.

 

A szövegrészlet Dietrich Vollrath: A beérett gazdaság  című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!