Arisztotelész szerint a boldogság az ember által elérhető legjobb dolog. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat olyan fontosnak tartotta a boldogságra törekvést, hogy alapvető emberi jogként ismerte el. Myers – az egyik legismertebb amerikai pszichológusprofesszor, akinek könyve mára klasszikus lett – arra keresi a választ, hogy mitől érezzük magunkat jól az életben, tehát mitől vagyunk boldogok. Arra a következtetésre jut, hogy egyáltalán nem ismerjük az elégedettség és a boldogság forrásait, mert hamis kép él bennünk a jóllétünket növelő és csökkentő tényezőkről. Azt gondoljuk, a jólét emelkedése mindig növeli a jóllétet, de ez nincs így, mert az alapvető emberi szükségletek élelem, fedél a fejünk felett és az emberi szabadságjogok – teljesülése után szinte azonos a sorsukkal elégedettek aránya a gazdagok és a szegények között. Seneca tanítása („Ha a hideg, az éhség és a szomjúság ellen védve vagyunk, akkor a többi már csak hiúság és túlzás”) a mai világban nem tűnik népszerűnek, hiszen az amerikai egyetemisták a pénzt, a hatalmat és a luxusjavakat tartják a legfontosabbnak az életben.

Mégis, a kutatások szerint nem a számokkal kifejezett gazdagság számít, hanem amit érzünk. A magas jövedelműek csak hajszállal elégedettebbek, mint a keveset keresők, mert a náluk is többet keresőkhöz és egyre növekvő igényeikhez mérik saját helyzetüket. Így az már nem sok, sokkal inkább kevés. Nem akkor vagyunk elégedettek sorsunkkal, ha elérjük, amit akartunk, hanem akkor, ha azt akarjuk, amit elértünk. Kétféle módon lehetünk gazdagok: ha abszolút értelemben nagy gazdagságot halmozunk fel, vagy akkor, ha kevesebbre vágyunk. Jövedelmünk nagyságától lényegében független, hogy mennyire vagyunk elégedettek a házasságunkkal, családunkkal, barátainkkal és önmagunkkal, miközben ezek döntik el, hogy elégedettek vagyunk-e az életünkkel. 1930 és 1990 között az amerikaiak életszínvonala négyszeresére nőtt, miközben a magukat igen boldognak és nagyon elégedettnek érzők aránya 1965 és 1990 között már nem emelkedett. Az amerikai életszínvonal ekkor érte el az egy főre eső hétezer dollárt, ami lehetővé tette az alapvető szükségletek teljesülését. Elgondolkodtató, hogy a negyvenkilenc leggazdagabb amerikai csak egy lehelettel vallotta magát boldogabbnak, mint az amerikai átlag. Erre mondaná Seneca, hogy a gazdagság nem bankszámla, hanem lelkiállapot kérdése.

Az is megdőlt, hogy csak nagyon kevés ember elégedett az életével: az amerikaiak mintegy 30%-a nagyon boldognak, a többség elégedettnek tartja magát, és csak 10% érezte magát boldogtalannak. Ebben az optimizmus is szerepet játszik, mert az élet legtöbb területén igaz, hogy az emberek közel 80%-a úgy érzi, az átlag felett van. Ez matematikailag lehetetlen, de jelzi az ember génekbe oltott, alapvető reménykedését. Az egyéni vagy családi bajok, tragédiák sem jelentenek örök boldogtalanságot, mert a felmérések szerint a legsúlyosabb balesetek után is nagyjából egy év múlva már a megbékélés veszi át a boldogtalanság helyét. Fordítva is igaz: az örömhírek – például előléptetés, fizetésemelés, nyeremény – csak rövid ideig emelik a boldogság szintjét, rövidesen megszokjuk az új helyzetet, és természetessé válik az, ami korábban kivételes szerencsének tűnt. Az sem igaz, hogy a tizenévesek boldogabbak az idősebbeknél, mert lényegében azonos az elégedettek és az elégedetlenek aránya az egyes korcsoportokban. Nem igazolódott az amerikai és európai vizsgálatok alapján, hogy a negyvenes éveik elején a férfiaknál válság lép fel, és ettől a többségük elégedetlenebb lesz a sorsával. Korábban azt gondolták, hogy a nők boldogabbak a férfiaknál, de ez sem bizonyított: a két nem lényegében azonos arányban elégedett a sorsával. Miután ma több házasság végződik válással, ezért azt gondolták, hogy a fennmaradó házasságokban az emberek boldogabbak. Ez sem helytálló, mert bár a házasságban és a párkapcsolatban élők boldogabbak, mint az egyedül élők, de nem jobban, mint korábban. A fiatalok próbaházassága sem csökkenti a későbbi válás kockázatát, tehát ez sem növeli a boldogság esélyét. Az ellentétes karakterekre épülő házasságokban – amelyekről azt gondolták, hogy jobbak, mint a hasonló személyiségeké, mert az ellentétek vonzzák egymást – kevésbé boldogok, mint az azonos hullámhosszon élők.

Nos, akkor mitől leszünk elégedettek az életünkkel, és mikor leszünk boldogok? Az egészség a boldogság első forrása. Rögtön utána következik, ha elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, reális álmokat, vágyálmok helyett. Az élettel való elégedettség fontos forrása az önbecsülés. Minél nagyobbak a sikereink, annál jobban nő az önbecsülésünk, ha azonban elérhetetlen vágyálmokat tűzünk magunk elé, akkor a legnagyobb dicsőség mellett is elfogy az önbecsülés és az önbizalom. Növeli boldogságunkat, ha magunk irányítjuk az életünket, és az is, ha optimisták vagyunk. Boldogabbak azok, akik kimozdulnak otthonról, nyitottak a világra, és akiket segítő barátok, társak vesznek körül. A jó házasság az elégedettség lényeges forrása. A hit – valamennyi felmérés szerint – a boldogság fontos gyökere, mert erősíti a házassági, közösségi és baráti kapcsolatokat, miközben mérsékli a szenvedélyekből származó túlzásokat. Tanulság: a testi és lelki egészség, valamint az önismeret tűnik a boldogság igazi forrásának, miközben a jólét a jóllétnek fontos, de nem elégséges feltétele.

(2003)

Palackposta

Mindez a nemzetek és országok esetében is így van. Mi, magyarok óriási rejtett terhet cipelünk magunkkal az első világháborútól máig, és ez határozza meg a nemzet lelkének egészségi állapotát. Nem véletlenül mondta 1990-ben, első hazai látogatásakor az egyik legnagyobb magyar, Teller Ede, hogy „már csak a magyarok lelkének kell meggyógyulnia”. A siker gyógyít – az egyéni, családi és közösségi sikereink vehetik le vállunkról a láthatatlan puttonyt, és ehhez még évtizedek kellenek.

(2022)

 

A szövegrészlet Matolcsy György: Olvasó-Napló I. című könyvéből származik.

A két kötetet tartalmazó díszdoboz megvásárolható a webshopunkban.