Megtanulhatom a flow‑t az életem több területén megtapasztalni? Eltervezhetem, hogy „mától azt szeretném, hogy a családi életem vagy a kapcsolatom flow-élményekben gazdagabb legyen”, és aztán addig gyakorolom, amíg sikerül?
Minden intim kapcsolatban lehetségesnek kell lennie a flow átélésének, mert ha nem így van, akkor az a kapcsolat nem kielégítő. Vagy a munkán kívüli tevékenységekben is lehetségesnek kell lennie a flow megtapasztalásának – hiszen leggyakrabban csak a hobbijukon keresztül derül ki az emberek valódi tehetsége és igazi érdeklődési köre. A flow‑t sokan nagyon egyszerű elfoglaltságok közben élik meg, például kertészkedés közben, vagy amikor történeteket olvasnak vagy olvasnak fel a gyerekeiknek. Mások szívesen mennek kirándulni, vagy gyakran utaznak. Amikor Sigmund Freudot megkérdezték, számára mi a boldog élet titka, állítólag azt válaszolta: „Szeretni és dolgozni!” Természetesen a szeretet és a munka a legfontosabb elfoglaltság az ember életében. De semmiképpen nem szabad alábecsülni a többi, talán mellékesnek tűnőt sem. Például igazán gyógyító hatású, ha valaki át tudja élni a flow‑t a fogorvosa várójában. A flow mindenütt ott van, és bármilyen emberi tevékenységben lehetséges.
Ön éppen ezért joggal állíthatja: „Életünk minden napját tölthetjük azzal, ami örömöt okoz!” Ennek ellenére olyan sok ember boldogtalan. Sőt, néha egy lelki válság megélésére van szükség ahhoz, hogy eljussunk ahhoz az érzéshez, amelytől elszigetelve érezzük magunkat – az életörömhöz. Mi történik tulajdonképpen, ha az ember el van szigetelve a saját érzelmeitől, akkor is van lehetősége megtapasztalni a flow‑t?
Vannak emberek, akik el vannak szigetelve a saját érzelmeiktől, és éppen emiatt nem tudnak flow-állapotba kerülni, mert teljesen izoláltan léteznek – kifelé és befelé egyaránt. De még a leggőgösebb és legzárkózottabb ember is kerülhet hirtelen olyan válságba, amely felrázza: vagy egy balesetet lát az utcán, vagy véletlenül meghall egy zenét, vagy ami a legszebb, teljesen váratlanul szerelmes lesz – mindezek a tapasztalások felrázhatják. Még a látszólag oly érzéketlen életet élő emberekkel is folyton történik valami – a tapasztalásoktól nem szigetelődhetünk el. Egy zárkózott embernek nagyon nehéz megváltoztatnia az életét – de ő sem reménytelen eset, mert annyi minden történik körülötte és vele is, hogy előbb vagy utóbb találkozik valamivel, ami valóban megérinti. Ha azonban egy ember megnyílik az életnek, a változás mintha magától történne. Például egy idegen országban tett utazás során teljesen kiesel a rutinodból, rájössz, hogy itt az eddigi gondolkodási mintáiddal nem boldogulsz, át kell állnod egy másik életmódra, és – ki tudja? – talán ez az, ami több életörömöt hoz majd. Akkor talán felteszed magadnak a kérdést: „Mi hiányzik, hogy úgy tudjak élni, mint ezek az emberek?”
Ez elindít és kivált egy teljes átalakulási folyamatot, jelen esetben egy olyat, amely kívülről jön. Ez a folyamat természetesen elindulhat belülről is. A legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy először egy több hónapig tartó terápia javasolható, mielőtt ezek az emberek meg tudnak nyílni, és megtapasztalhatják a flow‑t. Ez nagyon függ attól, hogy milyen terápiának vetik alá magukat ezek az emberek. Sok embert ismerek, akik szabályosan függenek a terápiájuktól, sőt annak a rabjai: a kanapén játszódik az életük. A terápia végső soron csak egy olyan külső eszköz, amely nem tud tovább segíteni, ha nem akarsz felelősséget vállalni azért, amit az életedben megvalósítasz (vagy éppen nem valósítasz meg), és mindig csak a múlt körülményeit okolod a kudarcaidért, az érzelmi nyomorúságodért. Mindegy, hogyan nőttél fel, hogy rossz vagy inkább jó körülmények között éltél a szülői házban – műalkotássá változtathatod az életedet, ehhez nincs szükség konkrét külső körülményekre. Amikor a kreativitásról szóló könyvemhez kutakodtam, nagyon meg voltam lepődve, hogy a kreatív embereknek gyakran pusztító családi háttere volt, ahol a szülők – mindkettő vagy csak az egyik – alkoholisták voltak, meghaltak, vagy halálos betegségben szenvedtek, és ahol kívülről nézve szegény körülmények között nőttek fel, semmit nem tudtak nekik felkínálni. Ennek ellenére ezek a gyerekek „meg tudták menteni magukat” ettől a rossz miliőtől, miközben valami olyasmire összpontosítottak, ami rendkívüli módon érdekelte vagy lenyűgözte őket.
A szövegrészlet Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Út a boldogsághoz című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban!
