Egy kellemesen meleg áprilisi napon, nem egészen három hónappal azután, hogy Donald Trump elnök átvette hivatalát, beléptem az Executive Office Buildingbe Washingtonban. Azon a keddi napon Trump elnök egyik programja az volt, hogy elnököljön egy nagygyűlésen, amelyet vezérigazgatók részvételével az üzleti környezet témájában rendeztek meg. A vezérigazgatók sorában én is meghívót kaptam mint a Partnership of New York City tagja. Ez a szervezet New York város vállalatvezetőit és privát szektorának legnagyobb munkaadóit képviseli.

A szervezet együttműködik a kormányzati, a munkaerőpiaci és a nonprofit szektorral a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy fenntartsa New York globális kereskedelmi és innovációs központként betöltött szerepét. A szervezet partnerségi alapjának segítségével közvetlenül hozzájárulhatunk olyan projektekhez, amelyek munkahelyeket teremtenek, segítik a nehéz gazdasági helyzetben lévő közösségeket, és ösztönzik az új vállalkozások létrehozását. Az elnökök a történelem során nagyon hasonló kérdésekre koncentráltak. Három évvel korábban Barack Obama elnök kinevezett a fiatal amerikaiak pénzügyi lehetőségeinek előmozdításáért létrehozott tanácsadó testület** egyik tagjává. A cél az volt, hogy az amerikai fiatalokat megfelelő tudással és készségekkel vértezzük fel ahhoz, hogy megfontolt döntéseket hozhassanak a pénzügyeikről.

Azon a bizonyos tavaszi napon 2017-ben Trump elnök és Mike Pence alelnök köszöntött bennünket, majd szólt néhány szót. A Deloitte akkori vezérigazgatója, Cathy Engelbert emelkedett szólásra, és megkérdezte, mik az elnöki adminisztráció prioritásai az oktatás és a munka jövője – vagy ahogyan Cathy megfogalmazta, a jövő munkája – kapcsán. „Az amerikai munkaerő minőségének javítása, valamint a karrier és a szakképzés – amelyet mi Indianában általában szakmai oktatásnak hívunk – lehetőségeinek szélesítése valósággal szenvedélye új elnökünknek – válaszolta Pence alelnök. – Örömmel nézünk elébe az önökkel történő szakmai együttműködésnek, amelynek célja, hogy közös erővel tovább bátorítsuk a befektetőket, és lehetőségeket teremtsünk a karrierfejlesztés és a szakmai oktatás terén.” Néhány évvel később, amikor a 2020-as elnökválasztási kampány minden államban dübörgött, a jelöltek az automatizálást és a munka jövőjét programjuk élére helyezték. A napilapok cikkek és vezércikkek százait ontották a témában. A Pew Kutatóközpont szerint a legtöbb amerikai arra számít, hogy széles körben szűnnek majd meg munkahelyek az automatizálás következtében.

A jövő már itt van. A London School of Economics egy 2019-es blogbejegyzése szerint alig egy hónap telik el két, a technológia miatt bekövetkező munkahely megszűnésre vonatkozó előrejelzés megjelenése között. Az automatizálás senki állását nem kíméli. Az Oxfordi Egyetem két kutatója, Carl Benedikt Frey és Michael Osborne vitát robbantott ki „The Future of Employment” [A foglalkoztatás jövője] című tanulmányával. Frey és Osborne szerint az USA-ban a munkahelyek 47%-a van jelentős kockázatnak kitéve az automatizálás miatt. Ez az arány magasabb volt, mint amire a legtöbben számítottak, és hamarosan ez lett az egyik legtöbbet idézett tanulmány az automatizálás és a munkahelyek témakörében. Bár a kutatók akkor már évek óta tanulmányozták az automatizálást, senki nem nyomta még meg a vészcsengőt ennyire direkt módon a munkaerő helyettesítése kapcsán.

A következő években meglehetősen vészjósló szalagcímek láttak napvilágot. A The Atlantic című folyóirat egyik cikke a munka nélküli világ („A World Without Work”) vízióját vázolta fel.6 „A robotok el fogják venni a gyerekeink munkáját?” („Will Robots Take Our Children’s Jobs?) – tette fel a mindenkit aggasztó kérdést a New York Times.7 A CNBC leszögezte, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok öt éven belül veszélybe sodorhatják a karrierünket („AI and Robots Could Threaten Your Career Within 5 Years”). Frey 2019-ben publikált egy józanabb elemzést is The Technology Trap: Capital, Labour, and Power in the Age of Automation [A technológia csapdája: tőke, munka és hatalom az automatizálás korában] címmel, amely a különböző ipari forradalmak tükrében vizsgálta a munkaerőpiaci változásokat.

A technológia régóta hatékonyabbá teszi a munkásokat, emellett azonban megszüntet munkahelyeket, leszorítja a fizetéseket és egyenlőtlenséget teremt; ezt a dinamikát nevezik Engels-féle megtorpanásnak, amely Friedrich Engelsről, Karl Marx Kommunista kiáltványának társszerzőjéről kapta a nevét. Az Engels-féle megtorpanásra példaként szokták felhozni a luddita mozgalmat, amely a technológia és az automatizálás elleni tiltakozásként bontakozott ki. Frey felteszi azt a provokatív kérdést, hogy vajon szembesülhetünk-e új technológiai csapdával, új luddizmussal, amely a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és korunk automatizálásának egyéb jellemző vonásai ellen fordulhat. Könyvében Frey – amint arra a London School of Economics könyvismertetője rámutat – azt a következtetést vonja le, hogy rendkívül fontos az oktatás, amellyel kapcsolatban „ideje lenne megkondítani a vészharangot […]

A technológia és az oktatás között zajló úgynevezett versenyben a jelenleg tapasztalható költségvetés-csökkentés a humántőke-felhalmozás lassulásával karöltve a munkavállalóknak (a jelenben és a jövőben is) még további nehézségeket fog jelenteni.” Ez a régóta húzódó vita, amely a technológia munkaerőre és gazdaságra gyakorolt hatásáról szól, mindenhová beszüremlik – a médiába, a politikába, még a művészetbe is. Napjaink kulcsfontosságú kérdése az, hogy mihez kezdjünk mindezzel. Valahányszor az automatizálásról és a munka jövőjéről olvasok, eszembe jutnak a klímakutatók sürgető figyelmeztetései. A globális felmelegedés már elkezdte szedni első áldozatait. Éppígy elvesztek már az első munkahelyek is a munkaerő-takarékos technológiák, többek között a mesterséges intelligencia miatt. És ahogyan vannak klímaváltozás-tagadók, vannak tagadói a gazdaságtörténetnek is. De a tények attól még tények maradnak.

 

A szövegrészlet Deanna Mulligan, Greg Shaw: A munka jövője című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!