A Pallas Athéné Könyvkiadó az elmúlt időszakban számos sikeres online könyvbemutatót szervezett neves szakemberekkel és külföldi szerzőkkel egyaránt. Legutóbb 2020. szeptember 23-án Zhihe Wang kínai filozófiaprofesszor gondolatait hallhattuk a Folyamat és pluralizmus című könyve kapcsán. Wang a Kínai Posztmodern Fejlesztési Intézet igazgatója, szakterülete szerteágazó, de munkáiban specifikusan a kínai harmonizmust és  a vallások közötti hasonlóságokat vizsgálja. Az élő, online könyvbemutatóhoz kapcsolódva számos nézői kérdés érkezett, amelyeket Zhihe Wang professzor ezúton is szeretne megválaszolni.

 

Magyarországot leginkább az individualizmus jellemzi, ellentétben az ázsiai nemzetek kollektivista kultúráival. Ezen gondolkodásmód alapján mit javasolna a magyar olvasóknak, hogy a könyvben megfogalmazott üzeneteit könnyebben megvalósíthassák?

WANG: Be kell vallanom, hogy nem vagyok a magyar történelem és kultúra avatott szakértője. De összeszedem azokat a szempontokat, amelyeket ha alapul veszünk, kiderül, hogy ha az eredeti magyar kultúrát vesszük esszenciálisnak, akkor annak a kultúrának miért nem szabad individualistának lennie. Egyébként ez nem tarthatott tovább 1000 évnél. Az az individualista kultúra, amely a modern időkben az európai és amerikai kultúrákban uralkodott, a modernitás vagy az európai felvilágosodás (ezt hívom első felvilágosodásnak) terméke, ennek csak néhány százéves történelme van. Senki sem tagadja azokat a jelentős eredményeket, amelyeket az első felvilágosodás elért, de a hibái is egyre inkább kiütköznek. A radikális individualizmus például az egyik.

Az individualizmus hangsúlyt fektet az egyéni jogokra, a szabadságra és az autonómiára, de ezek a hangsúlyok gyakran torzítják az egyén és a közösség egészséges kapcsolatát. A folyamatkapcsolati filozófia szempontjából igaz ez leginkább. Az individualizmus hátránya abban rejlik, hogy figyelmen kívül hagyja a belső kapcsolatok fontosságát. Valójában ugyanis ezek a belső kapcsolatok alkotják lényünket a folyamatkapcsolati filozófia szerint, hiszen mind hatunk egymásra valamilyen formában. Ezért az individualizmus háttérbe szorításához le kell mondanunk az anyagfilozófiáról, és be kell fogadnunk az úgynevezett relációs filozófiát. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen visszatérünk a hagyományokhoz, mert a kollektivizmusnak is megvannak a maga korlátai. Volt szocialista országként szerintem a magyar embereknek rengeteg tapasztalattal kellett volna rendelkezniük erről az elmúlt évek során. A javaslatom az úgynevezett második felvilágosodás, amely a legjobb szempontokat integrálja a modern és a hagyományos kultúrából egyaránt. Ezáltal nagyon sok magyar újra tudná értékelni ezt a kiváló élettapasztalatot.

Milyen gondolatok vezérelhetnek minket a tekintetben, hogy könnyebben elfogadjuk egymást?

WANG: Számos társadalmi hagyomány, vallás és filozófia nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy könnyebben elfogadjuk egymást. Számomra Whitehead organizmusfilozófiája vagy a könyvemben említett konstruktív posztmodernizmus működőképes. A kínai újkonfucianizmusban szerepel: „Minden ember a testvérem, és minden az én fajtám”, valamint a buddhista „feltétel nélküli együttérzés” segített, hogy nyitott legyen önmagamra és mások szeretetére.

Hogyan látja az esetleges konfliktust a hívők, a vallás és az egyház között? Miben látja a vallás és az egyház fejlődését?

WANG: Az emberek és a vallás közötti konfliktusok súlyosabbá válhatnak, ha nem változtatunk a filozófiánk alapjain és a centrizmus különböző fajtáin. A vallás és az egyház fejlődését tekintve úgy gondolom, hogy mind a hagyományos vallás, mind az egyház hanyatlásba kezdhet, ha ezen a területen továbbra is az önös érdekeiket érvényesítik, és ragaszkodnak az exkluzivitáshoz. Azonban ha kijönnek saját barlangjaikból, és együtt dolgoznak gyönyörű bolygónk megmentésében (hiszen ennek az ember is szerves része), akkor egy ökológiai civilizáció létrehozásával fejlődést érhetnek el. Ebben az új civilizációban az emberiség és a természet, az egyén és a közösség, az elme és a test közötti kreatív harmóniára való törekvés elengedhetetlen. Ez remek alkalom lesz a különböző vallások és egyházak számára is, hogy új életet kezdjenek, új alapokra építkezzenek.