1. A zen a mahájána buddhizmus része, amelynek az a célja, hogy minden élőlény megszabaduljon a szenvedéstől, amit a dolgokhoz való ragaszkodás, az ezek elvesztése miatti hiányérzet eredményez.
  2. A zenben a megvilágosodáshoz vezető út nem két pont között vezet, hanem a fokozatos felismerése annak, hogy a megvilágosodás rejtve ugyan, de folyamatosan jelen van a mindennapi tudatosságban.
  3. A zen hagyományokban a meditáció kulcsfontosságú az elme szabadon engedésében, megnyugtatva a kavargó gondolatokat és érzelmeket (a „zen” szó is meditációt jelent). A meditációk többsége az ülő meditáció kategóriájába tartozik.
  4. A meditáció segít meggyengíteni azokat a zavaró tényezőket, amelyek elrejtik előlünk a valódi természetünket.
  5. A megvilágosodáshoz vezető úthoz egy kísérőre is szükség van, különösen az elején, ezért kulcsfontosságú a tanító–tanítvány kapcsolat.
  6. A megvilágosodást hétköznapi tevékenységekben kell keresni, és a megvilágosodás sem tér el a normál élettől.
  7. A függőség elgondolása szerint minden dolog megkülönböztethető a többitől, önállóan mégsem létezhet, mert minden valami másnak köszönheti a létezését, minden kategória függ egy másiktól.
  8. A megvilágosodás állapota nem fejezhető ki szavakkal, ezért gyakran hasonlatokkal és metaforákkal érzékeltetik.
  9. A zent szorgalmasan, ám könnyeden kell gyakorolni, ragaszkodás nélkül, annak tudatában, hogy a megvilágosodás már bennünk van.
  10. A zen népszerűsítésében központi szerepet kapott az a vélekedés, hogy az kizárólag az ülő meditációról szól, ezzel azonban elválasztották a meditációt a buddhista kontextusától.