Szeretek úgy gondolni az anyatermészetre, mint olyasvalakire, aki épp egy vezérlőteremben ül. Ez a vezérlő mondjuk akkora, mint egy nagyobb szoba egy átlagos méretű házban. Akárcsak egy repülőgép pilótafülkéjében, itt is gombok ezrei vannak mindenütt. Ha egy felvillan, az anyatermészet szinte fel sem pillant, mivel az általa már réges régen kialakított pozitív vagy negatív visszacsatolás működésbe lép, és ismét egyensúlyba állítja a rendszert. Az anyatermészet bizony meglehetősen nyugodt, így, négymilliárd évnyi evolúció után, és – őszintén szólva – hangyányit önelégült is, ami a legutóbbi kreációját illeti: ez a holocén, egy rövidebb földtörténeti korszak, egészen pontosan az utóbbi 11 ezer év, a legutóbbi jégkorszaktól számítva. Az elmúlt 11 ezer év maga volt a nyugodt, biofizikai tökéletesség. Azonban a dolgok 270 évvel ezelőtt kezdtek megváltozni, de főként az elmúlt 70 évben vettek gyökeres fordulatot.

Mára az emberi faj is bejutott a vezérlőterembe. Az ember a legelső faj, amely valaha átléphette ezt a küszöböt – nem a dinoszauruszok, és nem is valamiféle idegen lények, akik az ötödik kihalási hullámot okozó meteor hátán érkeztek a Földre. Mi vagyunk az elsők. És mint a gyerekek, akiket szabadjára engednek az édességboltban, mi is felmarkoltunk mindent, ami mozdítható volt, végignyomkodtunk egy csomó gombot, és sok-sok kárt okoztunk. 250 évnyi ilyen pusztítás után a tudósok megvizsgálták a bolygó ökoszisztémáját, és az alábbi következtetéseket vonták le:

„A bolygó szintjén az emberi aktivitás jelenti a változás legjelentősebb mozgatórugóját.” „A teljes bolygó ökoszisztémája drámaian megváltozott az emberi cselekvés hatására.” „24-ből 15 ökoszisztéma pusztulóban van…” „[…] az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulását előidéző tényezők egyre intenzívebbé válnak.” – Millennium Ökoszisztéma Felmérés, 2005

A fent idézett első két mondat annyit tesz: most már a mi kezünkben van a bioszféra működtetése. A harmadik mondat jelentése: rendkívül rossz munkát végzünk. Az utolsó mondat pedig ennyit jelent: egyre rosszabb munkát végzünk. Nagyon, de nagyon fontos, hogy megértsük ezt, és magunkévá tegyük a gondolatot, hogy ténylegesen a mi kezünkben van a bioszféra irányítása. Az anyatermészet mellett ülünk a vezérlőteremben.

Néha egy jojót képzelek magam elé. Elképzelem, hogy ezt a jojót hosszában kettéhasították. Feltartom az egyik félgömböt, amelyből egy aprócska fakampó áll ki. A félgömb a holocén, a pici kampó pedig az antropocén. Az emberiségen a sor, hogy eldöntse, miként fog festeni a másik félgömb. Ez már régen nem arról szól, hogy itt-ott okoztunk némi kárt. Változtatnunk kell a hozzáállásunkon, ténylegesen kezelnünk kell azt a hatást, amelyet a Föld rendszereire gyakorolunk, és nagyon hosszú távra kell terveznünk. Természetesen legtöbbször a siker elérhető pusztán azáltal, hogy kitérünk az anyatermészet útjából, mivel ő csodálatos képességekkel bír, amelyekkel újra egyensúlyba hozza és megújítja önmagát. Lesznek ugyanakkor olyan területek is, ahol aktívan be kell majd avatkoznunk, köszönhetően az általunk okozott kár mértékének.

Ahhoz, hogy felmérhessük, ténylegesen mekkora kárt okoztunk, vissza kell tekintenünk a legutóbbi rövid korszakra, azaz a holocénre. Hogy jobban magunk elé képzelhessük, miként is festett a bioszféra ekkoriban, az 1. ábrán egy sportpályát használtam szemléltető eszközül. Akármilyen négyoldalú pályát elképzelhetünk, legyen az foci-, hoki-, kosárlabda- vagy tollaslabdapálya, de lehet akár kissé oválisabb alakú is – ez valójában nem számít. Érdemes megjegyezni, hogy az anyatermészet szolgáltatásaiban minden élőlényt részesített, de ehelyt csupán az emberek szemszögéből fogom összefoglalni azokat. Fent, a sztratoszférában az anyatermészet ózonréteget alkotó ózonmolekulákkal ajándékozott meg bennünket, amely visszaveri az UV-sugarakat, és nem engedi, hogy a nap káros sugárzása elpusztítson minket. Ezt Dobson-egységekben mérjük – az anyatermészet 290 DU-t bocsátott rendelkezésünkre. A troposzférában az anyatermészet CO2-molekulákat adott nekünk, hogy melegen tartson bennünket. A troposzféra CO2-szintje 280 ppm volt a piramisok építésekor, 280 ppm volt a Ming-dinasztia korában, és 280 ppm volt a reneszánsz korban. A természet tökéletesen szinten tartotta, hogy úgy mondjam. Ennek köszönhetően a felszíni hőmérséklet mindvégig 14oC-on maradt, ±5o – ideális középhőmérséklet ez sok-sok fajnak, és tökéletes az embernek. Kaptunk még hatalmas kiterjedésű természetes erdőket, összesen majdnem 6 milliárd ha területen: Észak-Amerika, Európa és Oroszország nagy kiterjedésű boreális erdőit, Afrika erdős vidékeit, és természetesen Dél- Amerika, Afrika és Ázsia irdatlan esőerdőit. Csak nemrégiben fedezték fel, hogy szó szerint „égi folyók” futnak az Amazonas felett a hatalmas mennyiségű napi vízpárolgásnak köszönhetően, ami azután eső formájában hullik vissza a földre.

A Földön élő fajok felének az esőerdők adnak otthont. Az esőerdő – akár egy foltokból összevarrt takaró – többezer kis térségből áll össze, amelyek közül mindegyik más és más. Ha ezek közül a négyzetek közül bármelyiket megvizsgáljuk – mondjuk egy mindössze 10 km2-es darabot –, láthatjuk, hogy teljes mértékben különbözik a többitől, az ott élő fajok sokszínűségének köszönhetően: mindegyik darab egyedülálló. Az anyatermészet az élet olyan sokszínűségét hozta létre, amelyet szinte alig tudunk felfogni. Eddig kétmillió növény-, állat- és rovarfajt azonosítottunk, és úgy véljük, hogy ez csupán az összes fajnak mintegy 20%-a. Így becslések szerint akár 8 millió faj is élhet a bolygónkon, amely részünkről még felfedezésre és tanulmányozásra vár. Micsoda fantasztikus lehetőség
a jövő biomimikrije és a gyógyszerészete számára!

 

A szövegrészlet Angus Forbes: Bolygónk globális hatósága című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!