A XX. század derekán indult tudományos és technikai forradalom hatására megváltoztak a társadalmi és gazdasági élvonalba kerülés feltételei. További két kulturális értékrend vált alkalmassá arra, hogy a térségébe tartozó népek a világ élvonalába emelkedhessenek.

• Kiderült, hogy a Távol-Keleten már több évezredes konfuciánus kultúra értékrendje kiválóan megfelel a kor követelményeinek. Ott ugyanis fokozottan érvényesek a nyugat-európai puritanizmus erényei. Még nagyobb a szorgalom, a takarékosság, a fegyelem, a tisztaságigény. Ezek a népek bizonyultak a leginkább alkalmasaknak arra, hogy a világgazdaságban a tömegtermékekkel szembeni igényt kielégítsék.
• Az elmúlt ötven év során a puritán kultúrával évszázadok óta érintkező, nyugat-európai, individualista népek még a puritánoknál is alkalmasabbnak bizonyultak a tudományos és technikai eredmények elérésére és alkalmazására. Ezt jelzi Európában a Madrid–Róma-vonaltól északra élő, nem annyira puritán, inkább igényes, individualista népek gyors meggazdagodása. Amerikában is a gazdasági súlypont délre és nyugatra, a kevésbé puritán értékrendű államokba tolódott át.

Ma már a csak viszonylag jó mezőgazdasági és világviszonylatban nem versenyképes geológiai adottságok sokkal inkább hátránynak, mint előnynek bizonyultak. A XIX. században a világot uraló Nyugat-Európa mezőgazdasága és bányászata versenyképtelenné vált. Ma Európában a mezőgazdasági adottság és a nem versenyképes geológiai vagyon inkább hátrány, mint előny. Jelenleg az európai gazdaság fejlettsége a Golf-áramlat hatásával egyenesen, a mezőgazdasági és bányászati adottságokkal fordítottan arányos. Észak-Amerikában a puritán társadalmi és gazdasági kultúrára épült államokkal szemben az individualista és történelmi tekintetben gyökértelen államok – Kalifornia, Texas, Florida – jutottak előrébb.

Korunkban a társadalmi és gazdasági élvonal egyre inkább kiszélesedett, mégis csupán a fent említett három kultúrkörben lehetett sikeres. A világtörténelmi jelentőségű gyarapodását a Távol-Keleten élő másfél milliárd ember felzárkózása, illetve annak ígérete jelenti. Ezzel szemben az emberiség kétharmada egyre jobban lemarad. Vagyis Weber állítása nemcsak az élvonalba kerülés kulturális feltételéről válik igazolttá, hanem az is kiderült, amit ő nem sejtett, hogy a többi kultúra egyre gyorsuló mértékben le fog maradni. Felismerését, az örökölt kulturális értékek jelentőségét, a társadalmi és gazdasági sikereknél is jobban igazolja a többség lemaradása.

A klasszikus értelemben vett mediterrán térség, vagyis a Madrid–Róma-tengelytől délre élő népek, az Európai Unió példátlan támogatása ellenére, egyre inkább lemaradnak. A két amerikai kontinensen a latin kultúrájú, ezeken belül is különösen az indián és az afrikai kultúrával keveredő népek viszonylagos lemaradása egyre fokozódik. Ma a két
Amerikára az jellemző, hogy ott van gazdagság, ahova annak idején a nyugat-európai szegények vándoroltak azért, hogy kemény munkából megélhessenek. Ahova a politikai hatalom klientúrája meggazdagodni, az indiánokat kizsákmányolni, a katolikus klérus pedig erőszakosan téríteni ment, ott egyre reménytelenebb a felzárkózás. Mindennél jobban illusztrálja ezt az Egyesült Államok és Argentína szembeállítása. Az éghajlati és gazdasági adottságok tekintetében nagyon hasonló két térség közötti társadalmi és gazdasági különbség egyre nagyobb lesz. Miért? Mert az előbbit a dolgozni akaró, puritán nyugat-európai kisemberek, az utóbbit a mások bőrén, munka nélkül meggazdagodni akaró urak és térítő papok kolonizálták.

 

 

A szövegrészlet Kopátsy Sándor: Új közgazdaságtan című könyvéből származik.

A könyv hamarosan megvásárolható a webshopunkban!