1. Az embernek értenie kell a saját értékeit, ahogyan azokat az értékeket is, amelyeket a számára fontos emberek vallanak magukénak.
  2. Az értékeink felismerése a kezdet, igazán fontos lépés, mégis amelyet sokan nem tesznek meg.
  3. Az öröm átsegít minket a legnehezebb körülményeken is, és azon az elven alapszik, hogy mindenkinek megvan a saját szerepe.
  4. Ha mindannyian megpróbálnánk csak egy kicsit több élettel, energiával és odaadással élni, akkor mennyivel többek lehetnénk.
  5. Szerényebbnek lenni annyit tesz, mint kisebb hangsúlyt fektetni az anyagi javakra és a tulajdonra, cserébe viszont nagyobbat az emberi kapcsolatok lényegére.
  6. A hittel vagy egy konkrét céllal szemben tanúsított odaadás által az ember bármilyen ellenállást legyőzhet
  7. Szolidaritás nélkül egyszerűen csak önérdekből cselekvő egyének vagyunk, sérülékenyek és kiszolgáltatottak. A szolidaritás tart minket biztonságban, gazdagabbá teszi az életünket, és összeköt minket egymással.
  8. Csakis nyitottság által táplálhatjuk az elfogadást, gyógyíthatjuk a tudatlanságot, és hozhatunk létre egészséges intézményeket és társadalmakat. Az emberben nagyon erős az elzárkózásra való hajlam minden olyasmivel szemben, amit nem ért vagy ismer.
  9. A közvetlenség azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a kétértelműség és az abból fakadó frusztráció, hogy az ember nem képes konkrétan elővezetni a nézőpontját, összességében pedig jelentősen őszintébb párbeszédet eredményez.
  10. Hogyha nem tiszteljük a szavunkat, a felelősségeinket, a családunkat, akkor az önazonosságunk egyik tartópillérét veszítjük el. A becsület nem a lovagiasságközépkori elgondolása, hanem sokkal inkább az emberek közti bizalmat és tiszteletet biztosító elv. A lényege az, hogy az ember hű maradjon a szavához, ami a bizalmat újra meg újra megerősítő elv.