A kínai Új Selyemút politika az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) megalapításával karöltve kétségkívül a közelmúlt legjelentősebb geopolitikai és geoökonómiai kérdéseinek egyike világszinten. A szárazföldi és tengeri Selyemutak arra hivatottak, hogy Kína területét összekapcsolják az eurázsiai kontinens másik felével, valamint a kelet-afrikai régióval és a Csendes-óceán déli területeivel. Kína politikai és gazdasági hatalma a 2000-es években és a 2010-es évtized fordultával egyértelműen megnőtt, ennek tudható be, hogy a kezdeményezés hamar a figyelem középpontjába került világszerte, ambivalens képet kialakítva a politikai, katonai, pénzügyi vagy éppen ipari színtér szereplői körében. Általánosságban elmondható, hogy az egyes országokat és régiókat kisebb-nagyobb véleménykülönbségek jellemzik a kérdéssel kapcsolatban: míg egyesek előszeretettel jutnának újabb gazdasági lehetőségekhez, mások tartanak egy új hegemónia kialakulásától. Más szóval tehát feltehetjük a kérdést: vajon a kínai Új Selyemút kezdeményezés a globalizáció új szakaszának kezdetét jelenti, amely egyaránt képes választ adni a kínai és világméretű gazdasági kihívásokra, vagy pusztán egyfajta hatalmi politikával állunk szemben, melyet szigorú nemzeti érdekek közvetítenek?

Talán nem meglepő, hogy nincs egyértelmű válasz a fenti kérdésre. A kínai hatóságok szemszögéből nézve a kezdeményezésnek az a célja, hogy választ adjon számos, az ország szintjén jelentkező gazdasági természetű kihívásra a konnektivitás (elérhetőség) és a kereskedelem előmozdításával, amelyeken keresztül új növekedési dinamika indulhat meg Kínában éppúgy, mint a partnerországokban. Ugyanakkor kétség sem férhet ahhoz, hogy a kezdeményezés egyben politikai és gazdasági mozgatóerő is a kínai vállalatok, valamint az ország befolyásolási és hatalmi stratégiáinak szolgálatában.

Ebben a fejezetben a kezdeményezés kialakulását vesszük górcső alá, megvizsgáljuk továbbá földrajzi dimenzióit, és áttekintjük azokat a diplomáciai lépéseket, amelyek az első gyakorlati eredményekhez vezettek. Ezt követően kitérünk azokra a főbb gazdasági és politikai motivációkra, melyek a kínai rezsimet arra ösztönözték, hogy még azelőtt útjára indítsa a kezdeményezést, mielőtt elemezte volna, hogy annak milyen fogadtatása várható az európai és az ázsiai csendes-óceáni térségben. 2013. szeptember 7-én a G20-ak szentpétervári csúcstalálkozója, valamint a Sanghaji Együttműködési Szervezet államfőinek a kirgizisztáni fővárosban, Biskekben megrendezett találkozója között Hszi Csin-Ping (Xi Jinping, a továbbiakban a magyar átírás szerint közöljük) kínai elnök a kazahsztáni Nazarbayev Egyetemen említést tesz az Ázsiát és Európát összekötő, nagy, transzkontinentális kereskedelmi utakról, és ezen útvonalak revitalizálását javasolja a Selyemút Gazdasági Övezet (Silk Road Economic Belt) létrehozásával. Egy hónappal később egy Indonéziában tett látogatása során egy „21. századi Tengeri Selyemút” (21st Century Maritime Silk Road) kialakításának tervével egészíti ki az elképzelést, ezzel útjára indítva az „Egy Övezet, Egy Út” (kínaiul Yidai Yilu, angolul One Belt, One Road) kezdeményezést.

A kezdeményezés 2016 júliusában megkapja az „Egy Övezet – Egy Út Kezdeményezés” nevet (Belt and Road Initiative), melyre a francia szakirodalom leggyakrabban „Új Selyemutak” elnevezéssel utal. Ezzel egy időben bejelenti egy Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB) megalapítását, melyre hivatalosan 2014 októberében került sor, és amely 2016 januárjában kezdte meg működését. Az AIIB arra hivatott, hogy a projekt legfőbb finanszírozási csatornáinak egyikévé váljon a Selyemút Alap (Silk Road Fund) mellett, melynek létrehozását egy évvel később, 2014 novemberében jelentették be az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttmûködés (Asia–Pacific Economic Cooperation – APEC) pekingi csúcstalálkozóján. Az említett pénzügyi eszközök kialakításával párhuzamosan a kínai hatóságok részleteiben véglegesítik a projekt tartalmát a nagy célkitűzések meghatározásán, valamint a politikai és gazdasági elvek lefektetésén keresztül. 2015. március 28-án a Nemzeti Fejlesztési és Reformtanács, a Külügyminisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium együttesen nyilvánosságra hozzák az Elképzelések és lépések a Selyemút gazdasági övezet és a 21. századi Tengeri Selyemút közös kiépítésével kapcsolatban című akciótervet.

Ennek értelmében az Új Selyemút kezdeményezés arra szolgál, hogy előmozdítsa a gazdasági tényezők szabad mozgását, mélyítse a piacok integrációját, és javítsa az ázsiai, európai és afrikai kontinens közötti konnektivitást. A terv öt nagy prioritást határoz meg, úgymint „a politikák összehangolása”, „az infrastruktúrák hálózatba szervezése”, „kereskedelmi könnyítések”, „pénzügyi integráció”, valamint „a népek közötti kölcsönös megértés”. A terv továbbá úgy mutatja be a kezdeményezést, mint amely minden ország és nemzetközi, valamint regionális szervezet előtt nyitott, amennyiben azok elkötelezik magukat a kölcsönös tisztelet és a piaci műveletek mellett. Összességében véve tehát hivatalosan egy pluralista, nyitott, rugalmas együttműködési folyamatról van szó, melynek végső célja a közös
jólét megteremtése.

 

A szövegrészlet François Bost, Laurent Carroué, Sébastien Colin, Antoine Laporte, Christian Pihet, Olivier Sanmartin, David Teurtriei: Világgazdasági körkép című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!