- A makrogazdasági politikának mindhárom lábára – monetáris, fiskális és pénzügypolitika – támaszkodni kell. Ezen belül a monetáris politikának újra ki kell alakítani a szükséges mozgásteret, a fiskális politikának aktívabb szerepet kell játszania a stabilizációban, a pénzügypolitikát pedig tovább kell erősíteni.
- A jegybankok jelenlegi kihívásai közül kiemelkedik, hogy az alacsony inflációs és kamatkörnyezet korlátozza a hagyományos monetáris politika mozgásterét. A jegybankok új eszközök bevezetésével vagy a keretrendszer módosításával válaszolhatnak a kihívásra.
- A hatékonyan alkalmazható jegybanki eszközök függnek az intézményi és pénzügyi piaci környezettől, és összességében számos eszköz áll a jegybankok rendelkezésére a jegybanki célok eléréséhez.
- A korábbi konszenzust felváltó új nézet nagyobb teret enged a diszkrecionális fiskális politikának recessziók idején, amikor a fiskális politika hatékonysága megnő.
- A tőke- és likviditási mutatók mellett a piaci mérőszámok is azt jelzik, hogy a szabályozási reform javította a globális bankrendszer ellenállóképességét. A banki tőkekövetelmények emelése ugyan nem képes megakadályozni egy pénzügyi válságot, azonban a válság hatásait mérsékelheti.
- Nőtt a szabályok száma, egy sokpólusú szabályozás jobban tudja védeni a pénzügyi rendszert a különböző kockázatok ellen.
- Bár növekszik a téma népszerűsége, valószínűtlen, hogy általános állítások igazak lehetnek az egyenlőtlenség és a növekedés közötti kapcsolat vizsgálatánál.
- A lehetséges gazdaságpolitikák közül azokat mindenképp érdemes megfontolni, amelyek az egyenlőtlenségre és a növekedésre is kedvezően hatnak.
- Az amerikai dollár nemzetközi kereskedelemben betöltött domináns szerepe miatt a rugalmas árfolyam kevesebb előnnyel jár kis, nyitott gazdaságokban, mint azt korábban gondolták.
- A bruttó tőkeáramlások is olyan fontosak, mint a nettó áramlások. Előbbiek a válsághoz vezető úton a pénzügyi instabilitás fő forrásai voltak.
