Chomjangi (choam-yahng-ee) – A jövendőmondók

A koreaiak történelmük során arra a hitre voltak kondicionálva, hogy életük a szellemek kezében van és csak a szellemek közvetlen beavatkozása változtathatja meg a sorsukat jobb irányban. Ez különösen igaz volt az egyszerű emberek esetében, akiknek az életét elsősorban a származásuk, társadalmi osztályuk és a nemük határozta meg. Nem választhatták meg szabadon a foglalkozásukat, a lakóhelyüket, sőt még a munkamódszereiket sem, ahogyan a dolgokat elvégezték. Ezek miatt a politikai korlátozások és társadalmi konvenciók miatt az egyszerű koreaiak a saját erejükre támaszkodva általában nem javíthattak a sorsukon. Az elit osztály tagjai körében különösen a nők döntési lehetőségei voltak komolyan korlátozottak. Ennek következtében az emberek minden társadalmi szinten természetszerűleg fordultak a természetfeletti erőkhöz vigaszért, irányításért és áldásukért.

Mivel a természetfeletti erőkkel való érintkezéshez speciális képességekre és tudásra volt szükség, a chomjangi (choam-yahng-ee), vagyis a jövendőmondók hivatása fontos elemévé vált a koreai társadalomnak már a legrégebbi idők óta. Fontosabb döntések és cselekedetek előtt gyakorlatilag mindenki – a királytól lefelé a legegyszerűbb emberekig – igénybe vette a chomjangi szolgálatait.

A jövendőmondás még ma is virágzó iparág Koreában. A fiatal férfiak és nők konzultálnak a chomjangi-val házassági kilátásaikról. Az anyák megkérik a jövendőmondókat, hogy értékeljék a potenciális vő- és menyjelölteket. Az újszülöttek szülei a jövendőmondók segítségével választják ki a legkedvezőbb neveket ivadékaik számára. Fontos döntések meghozatala előtt meglehetősen sok üzletember is rendszeresen konzultál a chomjangi-val. A Korea-szerte nagy számban még ma is megtalálható sámánokról szintén úgy tartják, hogy képesek előre látni a jövőt, és az ő tanácsaikat is gyakran kikérik mindenféle dologban.

A természetfeletti hatalmakba vetett hit és ennek összefüggése az emberek sorsával a születésük dátumával (év, hónap, nap, sőt az óra is!) kapcsolatos csillagászati tényezőkön alapul – az ismerős zodiákus csillagjegyeknek megfelelően a tizenkét állat szimbólumaival. Az asztrológiai tényezők összességét a saju (sa-juu) kifejezéssel jelölik.

Annak dacára, hogy sok értelmiségi és más, a nyugati kultúra felé orientálódó koreai ma lenézően tekint a jövendőmondókra, általánosan elfogadott vélemény, hogy fontos szolgáltatást nyújtanak – körülbelül olyan szinten, mint Nyugaton a pszichiáterek –, és szolgálataik igénybe vételéhez nem társul semmiféle megbélyegzés.

A jóslás legnépszerűbb formái Szöulban a horoszkópok értelmezése, a szellemek tanácsainak kikérése, az emberek arcából és alakjából való olvasás (fiziognómia), a kisorsolás és a számmisztika. A horoszkóp alapján történő jóslás azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberek személyiségét és sorsát a születésük ideje szabja meg. A szellemek megidézésével folyó jósláskor a jós transzba esik és különféle szellemekkel társalog. Egyesek Szöulban az emberek arcát használják jellemük, személyiségük, szexualitásuk és jövőbeli sikereket biztosító potenciáljuk megítélésének eszközeként. Egyes jósok az arcból és a tenyérből olvasás gyakorlatát kombinálják egymással. A sorsolásos eljárások közé tartozik például nyolc bambusz vagy fém pálca szétterítése vagy három pénzdarab meghatározott számú feldobása, majd az ezekben mutatkozó „mintákból” való olvasás. A számmisztika a szellemidéző jósok eszköztárához tartozik.

Újév napján és a következő két hét során sok koreai hódol a jövendőmondókkal való konzultációk szokásának, hogy megtudják, milyen sors vár rájuk a következő tizenkét hónapban. A legnépszerűbb jövendőmondási módszer ebben az időszakban a Tojong-Pigyol (toh-johng-pee-gyohl) néven ismert könyv használatához kötődik, ami állítólag feltárja az ember sorsának titkait, a jin-jang elv alapján megkülönböztetett negatív és pozitív erők, valamint az öt kozmikus elem (fém, fa, víz, tűz és föld) számbavételével. A könyv szerzője egy bizonyos Ji Ham Lee, akit nagy tekintélynek tartanak a jin-jang elv érvényesülésének magyarázatában, és aki a Tojong írói álnéven írt.

Akik meg akarják ismerni a rájuk váró jövőt, megadják a jósoknak a születésük körülményeit összefoglaló saju (sah-juu) adatait a holdnaptár szerint, beleértve születési évük mellett a hónapot, napot és órát is, amikor világra jöttek. A napot ekkor nem huszonnégy, hanem tizenkét órára osztják fel, amelyek mindegyikének megvan a maga neve (ja, chuk, im, myo, jim, sa, oh, my, sim, yu, sul, hae).

A szövegrészlet Boyé Lafayette De Mente: A koreai észjárás című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban és könyvesboltunkban!

2019-01-03T08:51:44+00:00 január 3rd, 2019|Geopolitika, Könyvcsütörtök|