A hidegháború már több mint negyed évszázada véget ért, hosszabb ideje, mint amilyen a világháborúk közötti időszak vagy maga a hidegháború volt. Az amerikai nagystratégiában ez nem a béke vagy nyugalom korszaka volt. A szovjet összeomlás után az Egyesült Államok nem vonult vissza a világból, és nem vált „normálisabb” országgá, ahogy azt egyes megfigyelők támogatták volna annak idején. Ellenkezőleg, ugyanolyan ambícióval és határozottsággal kötelezte el magát a globalizmus mellett, mint a kétpólusú világ idején.

Napjainkban, amikor a nemzetközi rend új fordulóponthoz látszik közeledni, amikor az Amerika globális szerepéről szóló eszmecsere hevesebb, mint bármikor az 1990-es évek óta, és amikor Donald Trump felemelkedése és elnöksége jelentős bizonytalanságot hozott az Egyesült Államok politikájába, érdemes megvizsgálni, milyen felismeréseket hoztak a hidegháború utáni korszak tapasztalatai.

Az Amerika hidegháború utáni nagystratégiájáról szóló eszmecserét sajnos három olyan téveszme jellemzi, amit az Egyesült Államok külpolitikájának kritikusai már általános igazságként kezelnek. Az első az, hogy a hidegháború végét követően Amerika drasztikus módon szakított korábbi nagystratégiai hagyományaival és radikálisan új szemlélettel kezeli a világot. A második az, hogy Amerika hidegháború utáni nagystratégiája hatástalan, sőt, fantaszta volt, és hogy Washington lényegében eltékozolta a szovjet összeomlással nyert helyzeti előnyét. A harmadik az, hogy az amerikai elsőbbség e korszakának mára vége és ennek eredményeképp az amerikai vezetőknek nincs más lehetőségük, mint a szerepvállalás alapvető csökkentése. Mindhárom eszme inkább mítosz, mint valóság, és inkább kelt bizonytalanságot, mint tisztáz dolgokat. Az Egyesült Államok nem választott radikálisan új nagystratégiát a hidegháború után, hanem egyszerűen hozzáigazította hosszú ideje fennálló, második világháború utáni nagystratégiáját az amerikai dominancia új korszakához.

Ez a törekvése aligha volt eredménytelen vagy önpusztító; ez segített biztosítani azt, hogy a hidegháború utáni rendszer jóval stabilabbá, liberálisabbá és az Egyesült Államok érdekei számára kedvezőbbé vált, mint amit vezető megfigyelők a korszak elején jósoltak. Végül, noha jelenleg Washington nemzetközi vezető szerepe több és súlyosabb kihívásokkal szembesül, mint bármikor 1991 után, idő előtti lenne kijelenteni, hogy az amerikai elsőbbség korszakának vége. Még nem jött el az ideje annak a radikális önkorlátozásnak, amit sok tekintélyes tudós javasolt, és ami mellett Trump kampányában síkra szállt. A megfelelő irány inkább az utóbbi negyedszázadban követett, többé-kevésbé sikeres amerikai nagystratégia fenntartása lenne.

 

A szövegrészlet Hal Brands: Amerika nagystratégiája a Trump-korszakban című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban és Bölcs Várban található könyvesboltunkban!