Mindannyian vágyunk egy otthonra, egy biztonságos  helyre, ahova úgy mehetünk, ahogy vagyunk, és nem vonnak kérdőre bennünket. – Maya Angelou

Az otthonteremtés középpontba állítása pozitív vízióként tűnhet fel előttünk, ám kulturális téren alapvető változásokat jelentene, a gazdasági és politikai szempontokról nem is beszélve. A fejlődés narratívája mélyen gyökerezik, és folyamatosan megerősítésre talál.  A jó élettel kapcsolatos főáramú, piacosított és vállalati koncepciókat jelenleg a folyamatos expanzión alapuló kapitalista rendszer határozza meg. Vezető nyugati intézmények és ideológiák utalnak arra, hogy mindez az ember természetéből fakad. A szabadpiac doktrínája és a darwinizmus tanaival való visszaélés együttesen „trónra emelte a kapzsiságot és a lustaságot alapvető emberi motivációként”.  De ez egy túlságosan is leegyszerűsített gondolatmenet, egy modern találmány, amely a „racionális gazdasági viselkedés”* kétes elméletére épít. Egy otthonteremtő gazdaság által támogatott társadalom ezzel
szemben újabb, másabb és hitelesebb koncepciókat alakíthat ki a jó életről – arra a természetes ösztönre és tudásra hagyatkozva, amely megmutatja, mit hozhatna a fejlődés, ha felhagynánk a növekedésre fókuszáló gondolkodásmóddal. Lássunk néhány megközelítést arról, hogy milyen lehet a jó élet, ha azt nem a GDP alapján ítélnénk meg, és a gazdasági modell szempontjából mit jelentene mindez. Martha Nussbaum Amartya Sen szabadságokkal és képességekkel kapcsolatos munkájára építve olyan üzenetet fogalmazott meg, amely számunkra is hasznos lehet. Véleménye szerint a fejlődés célja, hogy „lehetővé tegye az emberek számára a teljes és kreatív
életet, a képességeik kibontakoztatását, és hogy a létezésnek értelmet adjanak egyenlő emberi méltóságuk szerint”.*
Az „emberléptékű fejlődés” irányzata, amely Manfred Max-Neef chilei közgazdásznak köszönheti népszerűségét, ennél valamivel pontosabban azonosítja a „szükségleteket”: létfenntartás, védelem, szeretet, megértés, részvétel, rekreáció, alkotás, identitás és szabadság.  Max-Neef szerint minden politikai, társadalmi és gazdasági rendszer célja, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az alapvető emberi szükségletek megfelelő kielégítését. A szükségletek kielégítése három kontextusban valósul meg: az egyén, a társadalmi csoport vagy közösség, és a környezet összefüggésében. A Skidelsky szerzőpáros a jó élethez általánosan szükséges alapvető javakra összpontosít. Ahogy az 1. táblázat is mutatja, a különböző tudományos irányzatok megállapításai között egyértelmű átfedések vannak. Más szempontból viszont nem feltétlenül kell arra alapoznunk, amit a fejlődést vizsgáló elismert teoretikusok, közgazdászok vagy filozófusok mondanak. Az idegtudományok, az epidemiológia és a pszichológia területén megjelenő új kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a jó élet meghatározásához a választ magunkban, emberi mivoltunkban kell keresni.

A könyvrészlet Katherine Trebeck,Jeremy Williams: A megérkezés gazdaságtana című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!