A kételkedésben rejlő szupererő

„A lángelmékre jellemző, hogy tudatában vannak teljesítményük határainak” CARLO ROVELLI

Nagyjából tizenhat millió évvel ezelőtt egy hatalmas aszteroida csapódhatott be a Mars felszínébe. Ez az ütközés kiszakított egy szikladarabot, amely a Marsról elindult a Föld irányába. Tizenháromezer éve ért földet az Antarktiszon, Allan Hillsben. 1984-ben, egy hómobillal tett terepszemle során fedezték fel. A szikla, mivel ez volt az első, amelyet Allan Hillsben 1984-ben találtak, az ALH 84001 elnevezést kapta. Az ALH 84001-nek is az lett volna a sorsa, hogy katalogizálják, megvizsgálják, majd egy szempillantás alatt el is felejtsék, ám ez a szikla megdöbbentő titkot rejtett.

Évezredek óta ugyanaz a kérdés foglalkoztatja az emberiséget: vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban? Elődeink felnéztek az égre, és azon töprengtek, vajon a kozmosz lakói vagyunk-e, vagy kívülállók. Ahogy fejlődött a technológia, figyeltünk az univerzum jeleire, hátha elkapjuk egy másik civilizáció üzenetét. Űrhajókat küldtünk a Naprendszer másik végébe, hogy felkutassuk az élet jeleit. Sohasem jártunk sikerrel. Egészen 1996. augusztus 7-ig. Ezen a napon a kutatók bejelentették, hogy organikus, szerves eredetű molekulákat találtak az ALH 84001-ben. Több médium is úgy számolt be az eseményről, mintha az élet jeleit fedezték volna fel egy másik bolygón. A CBS amerikai televíziótársaság például úgy fogalmazott, hogy a kutatók „egysejtű struktúrákat találtak a meteoriton – valószínűleg kisebb ősmaradványokat és korábbi biológiai aktivitás nyomait. Egyszóval életet a Marson.” A CNN korai tudósításai egy NASA-forrásra hivatkozva megállapították, hogy ezek a struktúrák „kis porszemekre” hasonlítanak, és ezzel arra utaltak, hogy komplexebb organizmusok maradványai lehettek. A médiából áradó történetek világszerte egzisztenciális hisztériát okoztak. Az akkori amerikai elnököt, Bill Clintont is ez késztette arra, hogy nagy nyilvánosság előtt beszámoljon a felfedezésről.

De volt egy apró kis gond: a bizonyíték nem volt döntő erejű. A szalagcímek alapját képező tanulmány őszintén beszámolt a felfedezéssel járó bizonytalanságokról. Benne volt a címében: Biogenikus aktivitás lehetséges nyomai az ALH 84001 marsi meteoriton. A tanulmány elején külön szerepelt, hogy a meteoriton megfigyelhető jegyek „egy korábbi, Marson lévő élővilág ősmaradványai lehetnek”, de hangsúlyozta: „Előfordulhat, hogy szervetlen formációk.” Tehát a molekulák lehet, hogy nem a Mars baktériumainak, hanem nem biológiai tevékenységnek (például olyan geológiai folyamatnak, mint az erózió) az eredményei.

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyíték aligha „összeegyeztethető” az élettel. Ám e nüanszok felett átsiklott a média a nagyközönség elé tárt másodlagos értelmezéseiben. Az incidens hírhedtté vált, Dan Brown A megtévesztés foka címmel még regényt is írt egy marsi meteoriton talált, Földön kívüli élettel kapcsolatos összeesküvésről. Minden jóra fordult – legalábbis a könyv bizonytalanságról szóló fejezetében. Ám több mint két évtized elteltével továbbra is ez a bizonytalanság veszi körül az ügyet. A kutatók még mindig azon vitatkoznak, hogy a Marson található baktériumok vagy szervetlen aktivitás okozta-e a meteoriton megfigyelhető molekulák megjelenését. Rávághatnánk, hogy a média a hibás, de ez ugyanakkora túlzás lenne, mint az, ami a meteoritról szóló tudósításokban megjelent. Pontosabban azt mondhatjuk, hogy az emberek klasszikus hibát követtek el: bizonyosként próbáltak feltüntetni valamit, ami valójában nem is volt az.

 

A szövegrészlet Ozan Varol: Gondolkodj úgy, mint egy űrkutató! című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.