Valószínűleg már tapasztaltad, akár heti rendszerességgel is, hogy pont akkor döglik be a fénymásoló, és jelenik meg rajta az az átkozott hibajelzés, amikor egy értekezletre rohanunk, vagy arra a bizonyos nagy prezentációra készülünk. Ugye, milyen borzasztó érzés? Megnyugtatásként mondom: más is van ezzel így. A The Wall Street Journal egyik cikke szerint a nyomtatók a legkeresettebb céleszközei az úgynevezett „dühöngő szobáknak”, ahova azért fizetnek be az emberek, hogy kalapáccsal és baseballütővel törhessenek- zúzhassanak. A torontói Battle Sports aréna dühöngő szobájában hetente tizenöt nyomtató esik kalapács áldozatául. Az egyesült királyságbeli Birmingham új játékközpontjában mindössze 10 fontért lehet már nyomtatót törni-zúzni. Mégis, a papírelakadás egyike a fejlett világ egyik leggyakoribb problémáinak. Gutenberg nyomdagépe ugyan már 1440 körül napvilágot látott, ez papírelakadás azonban az 1960-as években érkezett el.

Gutenberg nyomdagépe jóval lassabban dolgozott, mint mai társai, de mivel akkoriban egyszerre csak egy lapra nyomtattak, nem is kellett azon aggódni, hogy elakad a gépben a papír. Az első tintanyomásos gépen egyszerre csak egy papírlapot engedtek át, és még a forgókaros későbbi verziókban is kézzel adagolták a papírt, hogy ne akadjon el.
1863-ban egy William Bullock nevű feltaláló és lapszerkesztő összeállított egy Bullock Press néven ismertté vált modellt. A forgókaros újítás mellett ez a gép már egy egész tekercsnyi – akár több mérföld hosszúságú – papírral dolgozott. A gép hatalmas sikert aratott, mivel a nyomtatás hatalmas mértékben felgyorsult. Sajnos William nem sokáig tudta élvezni találmánya gyümölcsét. 1867-ben az egyik lába beleakadt a nyomdagépbe, és súlyosan megsérült. A seb elüszkösödött, és ez William halálát okozta. A következő nagy lépést a xerográfia, azaz a fénymásolás 1938-as megjelenése jelentette. Maga az elnevezés már sejteti velünk, melyik márka járt élen e fejlesztés terén. A xerográfiában statikus elektromosság kezel gyorsan és pontosan elektrosztatikailag érzékeny festékport – ezt ismerjük manapság tonernek. A „fénymásoló” elnevezés arra utal, hogy a xerografikus gép már kevésbé hasonlít egy hagyományos nyomtatógépre, sokkal inkább olyan, mint egy sötétszoba. Az első xerográfot Chester Carlson fizikus, a Xerox cég társalapítója találta fel. A gép úgy működött, hogy a másolandó papírlapot egy üvegpanel alá kellett helyezni, ahol a fényt egy statikus elektromossággal feltöltött fotoszenzitív dobra tükrözték vissza. A feltöltött dob ezt követően tintaport vont ki egy tálcából, és a tintaporos képet egy üres lapon jelenítette meg. Végül a tinta egy miniatűr elektromos sütőhöz hasonlító szerkezetben „beleolvadt” a papírba. Egy-egy másolat készítése három percet vett igénybe.

1959-re a vállalatnak sikerült automatizálnia a folyamatot, és piacra dobta a Xerox 914-et, a világ első automata irodai fénymásolóját. Ez a gép már hét másolatot tudott elkészíteni egy perc alatt. Ám akadt egy kis bökkenő. Kiderült, hogy az új modellnél esetlegesen felléphet egy mellékhatás: elakadhat a papír. A probléma nemcsak bosszúságot okozott, de potenciális veszélyforrás is volt, mivel a fűtőegységnél elakadt papírlapok időnként lángra is kaptak. A gépet piacra dobta a Xerox, noha igazán jó megoldást nem talált a probléma kiküszöbölésére: annyit tett csupán, hogy az első modellek mellé egyszerűen csak mellékelt egy ingyenes poroltó készüléket. Mindazonáltal a Xerox 914 óriási sikert aratott – 1960 és 1979 között 40 milliárd dollár bevételt eredményezett… és csak néhány tűzesetet.

 

A szövegrészlet Giles Lury: Inspiráló innovációk című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!