1. Az ösztönzők kiemelkedően fontosak egy jól kormányzott társadalomban, önmagukban azonban nem képesek a teljesen hatékony erőforrás-felhasználást biztosítani önérdeket követő szereplők esetén.

 

  1. A Homo economicus elképzelés leegyszerűsíti az emberi viselkedést a könnyebb érthetőség érdekében. A klasszikus közgazdasági gondolkodók is figyelembe vették írásaikban a morális indítékokat, azzal azonban nem számoltak, hogy az önérdeket hasznosító, ösztönzőkön alapuló szakpolitikák hatnak (akár kedvezőtlenül is) ezekre az indítékokra.

 

  1. Explicit gazdasági ösztönzők és korlátok alkalmazása annak érdekében, hogy az emberek társadalmilag felelősségteljesen viselkedjenek, néha nem hatékony, sőt akár a várttal ellentétes eredményhez is vezethet.

 

  1. A társadalmi preferenciák (önzetlenség, bizalom, kölcsönösség) általánosan jelen vannak és fontos szerepet töltenek be a piaci kudarcok enyhítésében, a gazdasági ösztönzők azonban gyakran kiszorítják őket, így a piacokat tökéletesíteni akaró politikák paradox módon kevésbé jól működő piacokat eredményezhetnek.

 

  1. A közpolitikának foglalkoznia kell az egyéni preferenciákkal és azzal a lehetőséggel, hogy az ösztönzők kedvezőtlenül érintik őket. Az ösztönzőre adott reakciók függenek a preferenciáktól, ugyanakkor a preferenciák is függenek az ösztönzőktől.

 

  1. A kiszorító hatást figyelembe véve hatékonyabb lehet az adott ösztönző elhagyása, és inkább a társadalmi preferenciákra hatni. Amikor a kettő kiegészíti egymást, akkor érdemes mindkettőt használni.

 

  1. A hatékony ösztönzők világosan kifejezik a kölcsönösen előnyös célokat, az azt alkalmazó szereplők nem nyernek általa, valamint kiegészítik a belső motivációkat.

 

  1. A liberális közpolitika három feltétele – preferencia semlegesség, önkéntes részvétel és Pareto hatékonyság – jellemzően nem kompatibilis egymással.

 

  1. A piaci versenyen alapuló, kapitalista gazdasággal rendelkező országokban nem lehet a társadalmi preferenciák széleskörű hanyatlását tapasztalni, feltehetően azért, mert az ismeretlenekkel történő piaci interakciók lehetőséget teremtenek az általános érvényű normák kialakulásának.

 

  1. A jó szakpolitikák támogatják a társadalmilag fontos célokat, nemcsak az önérdek kiaknázásával, hanem egyúttal a közösségi szellemből fakadó motivációkra is építve.