„Rengeteg feladatkör megszűnik vagy átalakul, de sok új is létrejön. Ezért annyira fontos a munka világában is folyamatosan új készségeket elsajátítani, ami viszont nagy kihívást jelenthet azoknak a szervezeteknek és dolgozóknak, akik nincsenek felkészülve az alkalmazkodásra” – figyelmeztet Gary A. Bolles, a munka, a tanulás és a szervezetek jövőjének nemzetközileg elismert szakértője.

Útmutató vezetőknek című könyve idén januárban jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában. A szerzőt a műről és az ahhoz kapcsolódó munkásságáról kérdeztük.

 

Könyvében intő jelként értékelte a Covid19-járványt. Mennyire érte ez váratlanul a világ vállalatait?

A világjárvány kapcsán sokan hitték, hogy csupán átmeneti változást hoz, és a munka világában is minden visszatér majd a régi kerékvágásba. Azonban ez a legtöbb szervezetnél nem egészen így történt. A pandémia azokat a vállalatokat érte a legváratlanabbul, amelyeknek kevésbé rugalmas, ún. fixált gondolkodásmódjuk (fix mindsetük) volt, és nem voltak felkészülve a felkavaró eseményekre. Szemben a fejlődésorientált szemléletmódú (growth mindsetű) vállalatokkal, amelyek sokkal rugalmasabban kezelték a változást, és gyorsabban is tudtak alkalmazkodni a hirtelen jött helyzethez, ami aztán komoly versenyelőnyt jelentett a számukra.

Milyen változásokra kell felkészülnie a munka világa szereplőinek? Ön három lehetséges forgatókönyvet vázol fel. Melyik a legkedvezőbb fordulat ezek közül, és min múlik, hogy melyik következik be?

Bár jövendőmondó kristálygömböm sajnos nekem sincs, ami a legvalószínűbb, hogy a fejlődő technológia alapjaiban változtatja majd meg a legtöbb munkahelyet. Rengeteg feladatkör megszűnik vagy átalakul, de sok új is létrejön. Ezért annyira fontos a munka világában is folyamatosan új készségeket elsajátítani, ami viszont nagy kihívást jelenthet azoknak a szervezeteknek és dolgozóknak, akik nincsenek felkészülve az alkalmazkodásra.

A különböző szinteken – egyén, szervezetek, országok – kik lehetnek a változások nyertesei? Mit kell tenniük ennek érdekében?

Először jött a világjárvány, most a háború okoz fennakadásokat, és nem tudjuk mi lesz a következő, holnap talán már a mesterséges intelligencia forgat majd fel egész iparágakat. Ezért a szervezeteknek úgy kell felépülniük, hogy minél gyorsabban tudjanak alkalmazkodni akár a drasztikus változásokhoz is. A cégvezetőknek manapság teljesen más gondolkodásmódra van szükségük ahhoz, hogy ötéves, tízéves terveket készítsenek, hiszen valószínűleg újra és újra történni fog valamilyen, váratlan esemény. Ugyanígy egyéni szinten is egyre fontosabbá válik a rugalmasság és a folyamatos fejlődés, annak érdekében, hogy rendelkezhessünk a felmerülő kihívások megoldásához szükséges készségekkel.

Egy kicsit más a helyzet az országokkal, mert ők szuverén döntéseket hozhatnak arról, hogy mennyire erősítik meg a munkavállalók és a szervezetek jogait. Azok az államok, ahol arra ösztönzik a cégeket, hogy megtartsák a munkavállalókat, és támogatják őket az új technológiák bevezetésében még a kedvezőtlen gazdasági változások során is ellenállóbbak lesznek, ellentétben azokkal, amelyek nem védik meg a dolgozókat, és nem ösztönzik a fejlődést. Az ilyen országok valószínűleg kevésbé lesznek versenyképesek ebben a folyamatosan változó világban.

Ön új szemléletmódot, készségtárat és eszközkészletet ajánl. Miben rejlik ezek lényege a szervezetekre és vezetőikre vonatkozóan?

A helyes gondolkodásmód, készségtár és eszközkészlet tulajdonképpen három erős pillér, amelyekre mindig stabilan támaszkodhatunk. Az előremutató, fejlődést támogató gondolkodásmód azt jelenti, hogy a váratlan helyzetekre, nehézségekre tanulási lehetőségként tekintünk, a problémákon való rágódás helyett pedig a megoldást keressük. Ugyanakkor szükségünk van egy 21. századi készségtárra is, hogy sikerrel tudjunk reagálni a mai kor kihívásaira, és képesek legyünk megoldani olyan feladatokat is, amelyeket korábban soha nem láttunk.

Az eszközkészlet a különböző technikák és technológiák folyamatosan változó tárháza. Ide tartoznak a kreatív problémamegoldási folyamatok, mint például a designgondolkodás, a „Moonshot Thinking”, vagy a „10x thinking”, amik arra ösztönznek, hogy „nagy dolgokban” vagy „tízszeres megoldásokban” gondolkodjunk. Ide sorolhatók az új technológiák is, amelyek adaptálása ugyan átmenetileg okozhat nehézségeket, végső soron azonban olyan innovációk, amelyek még hatékonyabbá képesek tenni a munkánkat.

Hogyan alakul át a munkavállalók státusa, szerepe?

A forradalmi változások kibontakozásával párhuzamosan a munka világában is a régi szabályok lebontása zajlik. Ez manapság kicsit olyan, mint a kötélhúzás játék. Kivéve, hogy a szervezeteknél kötél helyett egy dinamikus feszültség van a vezetők és a dolgozók között. Mindannyiuk értéket akar teremteni, azonban amíg a vezetők törekednek a profitra, addig a munkavállalók jól fizetett és kreatív munkát szeretnének, vagy legalább is olyat, amely folyamatosan ösztönzi őket.

És mindez mikor tud együtt megvalósulni? Nos akkor, ha a szervezeten belül megjelenik a közös alkotás folyamata, amely viszont egy új, támogatóbb vezetési stílust kíván.

Mit ajánl a ma fiataljainak, hogyan válasszanak karriert?

Tény, hogy a világ drámaian megváltozott az utóbbi évtizedekben, és már nagyon kicsi rá az esély, hogy egy fiatal a diploma megszerzése után egy életen át, ugyanazon a területen vagy iparágban dolgozzon. Manapság már a legbiztonságosabbnak és legstabilabbnak hitt állások is folyamatosan változnak, ezért fontosnak tartom, hogy a fiatalok merjenek élni a kínálkozó lehetőségekkel, ahelyett, hogy azon szoronganának, hogy azonnal egy életre szóló karriert válasszanak.

Érdemes inkább megkeresniük magukban a válaszokat azokra a kérdésekre, hogy kik azok az emberek, akikkel szívesen dolgoznának együtt, mi az a terület, ami a leginkább lenyűgözi őket, vagy épp melyek azok a problémák, amiket majd meg akarnak oldani. Emellett pedig fontos minél több olyan készséget is elsajátítaniuk, amelyekkel könnyebben alkalmazkodhatnak a változó környezethez, hiszen elég valószínű, hogy a legtöbbjükre az elkövetkező évek során munkahelyek sora, és változó karrierutak várnak.

Hogyan látja a strukturális munkanélküliséget? Milyen megoldások kínálkoznak?

Egy ideális világban a munkaerőpiacon egyensúlyban lenne a kereslet és a kínálat, a valóságban azonban tökéletes illeszkedés sosem lesz, hiszen a munkahelyek gyorsan változnak, akárcsak az emberek munkaképessége.

Ami bizonyos, hogy a munkaerőigény kielégítéséhez elengedhetetlen az emberek mostaninál hatékonyabb képzése, ugyanis sokszor még a felkínált munkákhoz szükséges készségek sem feltétlenül léteznek. A döntéshozóknak pedig ösztönöznie kellene az oktatási intézményeket, hogy naprakészen biztosítsák a megfelelő képzéseket.

A tanácsadásai során mi a leggyakrabban hangoztatott személyes javaslata? Ezek közül melyek megvalósítása kívánja a legnagyobb elszántságot és erőfeszítést?

Látom, hogy sok szülő számára komoly kihívást jelent, hogy a túlaggódás helyett inkább engedjék a fiatalokat a saját útjukat járni. Tudom, hogy minden szülő azt szeretné, hogy a gyermekének nagyszerű és biztonságos élete legyen, a mai világban azonban a fiataloknak már nagyon eltérő stratégiájuk van a boldogulásra és a változásokhoz való folyamatos alkalmazkodásra.

A másik nagy kihívást a szervezetek vezetőinél látom. A régi munkamódszerek helyett egy támogatóbb, új generációs vezetési módot alkalmazni különösen nehéz azoknak, akik már jó ideje irányítanak szervezeteket. Holott a segítségével felkészültebben kezelhetnék a változásokat, sőt hozzájárulna ahhoz, hogy a dolgozók, és ezáltal a szervezet is jobb eredményeket érjen el.

Az ön hitvallása, hogy a jó teljesítmények és a jó cselekedetek összeegyeztethetők. Valóban elérhető a könyvében megfogalmazott elvárás, hogy „senkit sem hagyunk magára”?

Én abban hiszek, hogy a jó teljesítmények és a jó cselekedetek teljesen összeegyeztethetők. Méghozzá akkor, ha a vállalatvezetők rájönnek, hogy a részvényeseken kívül számos más érdekelt fél létezik, és törekednek arra, hogy mindannyiuk számára értéket teremtsenek. Legyen az dolgozó, partner, ügyfél, részvényes, sőt tulajdonképpen az egész bolygó. Ez egy másfajta kapitalista gondolkodás, az üzleti élet és a társadalom javítása érdekében, amellyel mindenki csak nyerhet.

Hiszem, hogyha minden szervezet ezt a szemléletmódot alkalmazná akkor kevesebb lenne az egyenlőtlenség és „senkit sem hagynánk magára”.

 

Forrás: Origo