Buddhizmus és konfucianizmus
A buddhizmus indiai eredetű vallási és filozófiai tanok összessége, amelynek számos változata, iskolája van, ezek sokkal kevésbé képeznek a középkori kereszténységhez hasonló jelentős intézményi kereteket. A buddhizmus központjában az alapító, Gautama Sziddhártha, a Buddhaként is ismert tanító elgondolásai állnak. Kelet-Ázsiában az Indiából Kínába érkező buddhista tanok és azokon belül is a mahájána iskola vált dominánssá, ennek különböző változatai között találjuk például a kínai eredetű csan vagy japán nevén zen buddhizmust. A buddhizmus tanításainak központjában a reinkarnáció körforgásából való kiszakadás és a megvilágosodás keresése áll, amelynek számos útja lehet. Közös azonban, hogy bizonyos erények gyakorlására buzdít, ilyenek a mértékletesség, az irgalmasság és a jótékonyság, az erőszak és a károkozás lehetőség szerinti elkerülése és elutasítása, illetve a vágyak és a szenvedélyek elengedése, így gyakori az aszketikus törekvés a különböző iskolákban – hasonlóan a középkori Európában létrejövő különböző szerzetesrendekhez. A buddhizmus széttörte a társadalmi osztályok határait, ugyanakkor a helyi (sintó) isteneket is beemelte.
A konfucianizmus kínai eredetű társadalomfilozófiai tanok összessége, illetve bizonyos megtestesülései lényegében vallásos funkciót is betöltenek. Középpontjában egy bizonyos Kong-fu-cö (kínaiul: 孔子), azaz Kung mester, vagyis Konfuciusz tanításai állnak. Konfuciusz ókori kínai írástudó, hivatalnok és filozófus volt, aki a társadalom szenvedéseinek okait keresve annak szentelte a munkásságát, hogy a társadalmi harmóniára való törekvésről elmélkedjen. Komplex és sokrétű filozófiai iskola épült az elgondolásaira, amelyek középpontjában azoknak az elvárásoknak a megfogalmazása áll, hogy a társadalom egyes csoportjai, valamint a közösség és az egyének hogyan tudnak úgy viszonyulni egymáshoz, hogy az a közösségi harmóniát segítse elő. Fontos az alá-fölé rendeltségi viszonyok megértése és tisztelete, az engedelmesség, a vezetők részéről pedig az alárendeltek iránti tisztelet és a felelősségvállalás kérdései. Arra tanít, hogy törekedni kell a nemes és erényes életre a törvények tiszteletben tartásával, az engedelmességgel, illetve vezetőként a vezetettek iránti odaadással és a felelős gondoskodással.
