„Haragod egyfajta őrület, mert lényegtelen dolgoknak tulajdonítasz nagy fontosságot.” Így írt Seneca „A haragról” című esszéjében a Kr. u. 1. század derekán, de szavai ugyanolyan erőteljesen szólnak hozzánk ma, abban a korban, amely talán minden eddiginél nagyobb mértékben küzd a haragból születő zaklatottsággal.

E nagy hatású Seneca mű esszenciájának új fordítását tartja a kezében az olvasó, amely egy időtlen útmutatást nyújt a harag elkerüléséhez és kezeléséhez. Rámutat arra, hogy miért olyan veszélyes ez az érzelem, illetve, hogy a kontrollálása milyen egyéni és társadalmi szintű előnyökkel jár.

Seneca teljes retorikai eszköztárának felvonultatásával, színes történelmi példákon, anekdotákon és szellemes bölcsességeken keresztül építi fel a harag elleni érvelését. Nézőpontunk fókuszának megváltoztatásával, gondolkodásunk korlátainak tágításával a sztoikus filozófus azt járja körül, mi érdemes egyáltalán arra, hogy bosszankodjunk miatta. Büszkeség, méltóság, fontosságérzet – amelyek a kedélyünk felborzolásának forrásai –, mind-mind felszínes dolognak bizonyulnak, ha hátrébb lépünk, és távolabbról nézzük az életünket.

A kötet a harag ellenszerének egy, a keresztény és a buddhista etikával is összecsengő, megbocsátással és együttérzéssel kikövezett utat ajánl, amelyre mindenkinek érdemes rálépnie, aki a saját személyes vagy éppen a tágabb környezete fejlődését szeretné előmozdítani.