A döntéshozatal gondolatokon, hiedelmeken, ítéleteken, torzításokon, észleléseken, emlékeken és egyéb absztrakciókon alapszik, így az egy tanuláson alapuló kognitív folyamatot képez. Ezek az absztrakciók a tanulásból erednek, amelynek képességét egyéni és társadalmi csoportok szintjén egyaránt értelmezhetjük.

Választásaink súlya és a felelősség talán még soha nem hatott oly nyomasztónak, mint napjainkban. Online kommunikációval és állandóan áramló információval teli világunkban ráadásul komoly veszély, hogy az emberi döntéshozatal könnyen csordaszerűvé válik. A csoportgondolkodás, vagyis a konszenzuskialakítás olyan esetei, amikor a konszenzus meghozatalára tett erőkifejtések aláássák a konszenzus megbízhatóságát, és az egyén önmagát és saját gondolatait alárendeli a csoport által elfogadott valós vagy feltételezett döntéseknek, számos negatív esemény kiváltója. E gondolkodásmód ugyanis háttérbe helyezi a kritikus gondolkodást és a helyzetnek legmegfelelőbb, a legjobb döntés végiggondolásának folyamatát, amit napjainkban tovább nehezít annak ténye, amelyet az antropológiai kutatások is kimutattak: az igaz információ általában lassabban terjed, mint a téves.

Az emberi döntésekre, legyenek akár egyéni vagy csoportszintűek, tudományokon átívelő módon, interdiszciplináris alapokon érdemes tekinteni és figyelembe venni az egyén és társadalmi környezete kölcsönhatásainak legfontosabb tényezőit. Ilyen tényezők például az ember természetének érzelmek által vezérelt jellemzői, a társadalmi befolyásolás hatásai, valamint a döntések generációkon átívelő hatásai és ezek csoportgondolkodásban bekövetkezett evolúciós következményei.

Egyéni szinten az élet minden területén rengeteg döntési opcióval szembesülünk. Az, hogy a számos opció közül melyiket választjuk, a legújabb antropológiai kutatások szerint attól függ, hogy az adott opció önmaga valójában és társadalmilag mennyire optimális. Az egyik legnagyobb döntési faktor a belső hasznosság, amely azt mutatja meg, hogy nekünk személyesen mennyit ér az adott opció (például egy okostelefon hasznos funkciói). A másik legnagyobb faktor, amelynek mentén döntünk, a társadalmi hasznosság. Ez az az érték, amely abból ered, hogy mások is szeretik-e, illetve mások is kiválasztották-e az adott opciót (ha másoknak van, én is szeretném). A választás megjósolhatósága továbbá nemcsak a belső és a társadalmi hasznosságon múlik, hanem azon is, hogy e hasznok mennyire tisztán láthatók. A belső hasznosság vonatkozásában, transzparencia hiányában a választás véletlenszerű, ugyanolyan eséllyel döntünk az egyes opciók mellett. Mikor a társadalmi hasznosság magas, a belső transzparencia viszont alacsony, a tömeg terel minket, a legnépszerűbb opció azonban gyakran nem a legjobb. A döntés megválasztása tehát egy olyan kétdimenziós térképként értelmezhető, amelyen az egyik dimenzió a társadalmi befolyásolás nagysága a tanulási folyamatban, a másik pedig a transzparencia foka.

Hogyan hozunk mégis döntéseket e rengeteg információ és álhír korában? A tudományos élet ennek megválaszolásában komoly fordulatokat vett az elmúlt időszakban. Míg a viselkedéstudományok eleinte relatíve jól informált szereplőket feltételeztek, akik többnyire a saját érdekük szerint cselekedtek, mára megkérdőjeleződött, hogy ennek alapján például mennyire helyes az a közgazdaságtani feltételezés, miszerint az ember racionális döntéshozó. Az ősembereknek lényegesen kevesebb döntést kellett hozniuk, mint a korunk felgyorsult, információban bővelkedő társadalmaiban élőknek. Napjainkban azonban egy olyan társadalomban, amelyben az emberek el vannak árasztva információval, vajon mit hoz a jövő? Mi lesz az a döntési stratégia, amely célhoz vezet minket, és nem csupán a saját, de a társadalmilag is hasznos haladást szolgálja?

„A kis döntések fontossága” című kötetünk keretében az olvasók számos társadalmi szintű, egyéni, valamint csoportos döntéshelyzetre és döntési stratégiára, valamint a hozzájuk kapcsolódó hatásokra és kérdésekre kaphatnak választ.