1. A 21. század változó gazdasági viszonyrendszerében a két legfontosabb globális megatrend a digitalizálás (digitization) és a szolgáltatások felé való eltolódás (servitization). A digitalizálás röviden az információs és kommunikációs technológia által létrejövő új megoldások fejlesztésekbe és termelésbe való bekapcsolását, míg a szolgálatosodás az értékteremtésben történő elmozdulásokat jelenti (közvetlenebb és mellérendelt kapcsolatok, közös fejlesztés a fogyasztókkal, egyedi ajánlatok, magasabb szintű testreszabás).
  2. A szolgáltatások felé való eltolódás megatrendje mentén a termékgyártás már szolgáltatás vezérelt módon történik, vagyis nem a termékek köré fejlesztik a szolgáltatásokat, hanem a fogyasztói igények alapján a szolgáltatások alárendeltjeként valósul meg a gyártás.
  3. A 21. századi verseny e folyamatoknak megfelelően új alapokra helyeződik, ahol már nem a jobb minőség vagy az alacsonyabb ár a döntő. A versenyképesség alapját a jó üzletszervezés és vezetés által fejlesztett kapacitások és az a szervezeti tudás jelenti, melyek a fogyasztók számára időszerűen megjelenő termékek és szolgáltatások integrált kihelyezését teszik lehetővé.
  4. E változásoknak történő megfelelésben a vállalatok működésének átszervezése is szükséges, melyben a legfontosabb egyensúlyi tényezők a kibocsájtott termékek és a szolgáltatások megfelelő aránya (hibrid balansz), valamint a digitális és fizikai eszközök helyes mértéke (figitális egyensúly).
  5. A 21. századi ’kimeneti gazdaságban’ (outcome economy) a vállalatok működésének két legfontosabb dimenziója az ügyletek befogadása (1), azok egyszerű és egymástól független jellege vagy összetett ajánlatokat nyújtó és ismétlődő megjelenése, valamint a személyreszabottság dimenziója (2).
  6. A versenyképes, innovatív vállalatok körében az üzleti modellek négy egyszerűsített típusa rajzolódik ki:

    Modell típusok és transzformációs lépések
    (Forrás: Carsten Linz, Günter Müller-Stewens, Alexander Zimmermann: Az üzleti modellek radikális átalakítása,
    Pallas Athéné Könyvkiadó, 2018)

  7. Minden radikális üzleti modell változást (2.) a vállalat stratégiájában (1.) történt markáns elmozdulás előz meg, e stratégia változást hajtják végre. A radikális modellváltás e tekintetben pedig azt jelenti, hogy a végfelhasználói oldalon (front-end), a háttérterületeken (back-end) és a profitgenerálási folyamatokban (monetizálás) egyaránt történik változás, vagyis nem a korábbi modell finomhangolása valósul meg.
  8. A sikeres radikális átalakulásokhoz három színtéren történő változásra van szükség:
    1. Végfelhasználói oldalon (front-end), a fogyasztók által érzékelhető vállalati aktivitások, termékek, szolgáltatások és élmények terén;
    2. Háttér aktivitásokban (back-end): a vállalat szervezeti architektúrája, folyamatszervezési sajátosságai, továbbá az általuk alkalmazott kritikus erőforrások (például kapacitások, technológia) változásai;
    3. Monetizálási mechanizmusban (profitgenerálási folyamatok): a vállalat bevételeinek áramlásában, profitgenerálási módszerében történő változás.
  9. Végfelhasználói oldalon az összetett és integrált értékközvetítésben ökoszisztéma alapú gondolkodásra van szükség. Ez sok esetben a versenytársakkal való szoros együttműködést jelent, keretében a termelési vertikum alapú hierarchikus hálózatokat a mellérendelt kapcsolatokon alapuló megosztási mechanizmusok váltják fel, emellett pénzügyi oldalról a használat alapú, valamint az előfizetéses modellek által a folyamatos fogyasztásra és bevételáramlásra helyeződik a hangsúly.
  10. A magasabb testreszabottsági szint elérése a fogyasztói szükségletek mélyebb megértésén alapul, megvalósítása fejlett projekt-menedzsment kompetenciákat igényel. E beavatkozások célja a fogyasztók felé kialakított kontaktpontok fejlesztése (1); a rugalmasabb szolgáltatás-struktúra felé való elmozdulás (2), valamint árazás szempontjából a keresleti és az egyéni használati szokásoktól függő megközelítés bevezetése (3).