„A szórakozást nem lehet megvonni magunktól, hiszen az tesz hatékonnyá minket.” Állítja David Crenshaw, Amerika egyik legnevesebb vezetőfejlesztő trénere felhívva a figyelmet arra, hogy a magas teljesítmény eléréséhez a lazítás képességét is gyakorolnunk kell. A szórakozás és a munka tehát nem zárják ki egymást, sőt egyazon érme két oldalát jelentik.

Ehhez azonban nincsenek általánosan elfogadott, sablon szerű megoldások, az önfeledt kikapcsolódás megtapasztalásához mindenkinek kísérleteznie kell, mindeközben pedig őszintén és önkritikusan kell vizsgálni magunkat. Crenshaw módszere alapján a személyes útkeresést, majd a kikapcsolódást nyújtó oázisaink kiépítését tudatosan is alakíthatjuk. A céltudatos életvezetéshez a 21. században a kiemelkedően hasznos képességek kifejlesztése nyújt segítséget, a kiteljesedéshez pedig különböző coaching gyakorlatokon keresztül bárki elérkezhet. Crenshaw ennek példázásához kiemeli, hogy a kísérletezés, amellett, hogy nyitott hozzáállást feltételez, mindenekelőtt szabadidőt igényel, ezért a legjobb kikapcsolódási szokásaink kialakításához az időmenedzsment képessége és a rugalmas munkavégzési keretek kulcsfontosságúak. Ugyanezen képesség teszi lehetővé számunkra, hogy elegendő időt tölthessünk szeretteinkkel, az erős emberi kapcsolatok ugyanis nagy mértékben hozzájárulnak saját teljesítményünk és életünk javításához. A 21. századi infokommunikációs forradalomban ennél is fontosabb kihívás a fókuszmenedzsment elsajátítása, az információs zajban képesnek kell lennünk a figyelmünket elterelő információk kiszűrésére.

A boldogsághoz és az élet kiteljesítéséhez vezető út továbbá jónéhány állítás elfogadását is szükségelteti. Ezek sorában elsőrendű, hogy saját életünk irányítói vagyunk, nem függünk senkitől. Az önmegfigyelés során felismert korlátainkat és lehetőségeinket tiszteletteljesen ajánlatos kezelni, számos szituációban egyszerűen elfogadva azokat és alkalmazkodni hozzájuk. A tréner emellett arra is felhívja a figyelmünket, hogy bármit is hiszünk, tökéletes munkahely nem létezik, a munkahelyi szórakozás megteremtése pedig javarészt rajtunk múlik. A vállalatvezetés feladata e tekintetben csak a munkahelyi szórakozás lehetőségeinek és keretfeltételeinek megteremtésében áll.

A legnagyobb különbség azonban a sikerhez vezető út szemléletében van. A coach elismeri, hogy a célok elérése olykor komoly erőfeszítéseket kíván, azonban ez nem jelenthet egyet a szenvedéssel, vagyis a jövőbeli siker nem a jelen szenvedéseinek következményeként áll elő. Míg a MAJD kultúra szemlélete azt üzeni, hogy a szórakozás derűvel töltött pillanatait nem érdemeljük meg, a MOST szemlélete nemcsak azt a karriert, hanem azt az életet is megteremtheti, amelyért már ma, a jelenben is érdemes élni. Nem csak a végén. Önmagunkban tehát WISH kultúra helyett mindenekelőtt WIN kultúrát szükséges teremteni.