1. Hiába okolták 2008-ban a bankárokat, a hitelminősítő intézeteket, a hedge fundokat, a központi bankokat, a szabályozókat és a kormányokat, a jelenlegi válság nagymértékben a közgazdász szakma intellektuális kudarcának terméke, a könyv végére jár az okoknak és a teendőknek.

 

  1. A neoklasszikus makroökonómia 3 összefüggő téveszme foglya: a racionális várakozások hipotézise (REH), a reál üzleti ciklusok elmélete (RBC) és a hatékony piacok elmélete (EMT).

 

  1. A piaci kudarc fő forrása az új-keynesiánusok szerint az „aszimmetrikus információ”; a bennfentesek információs előnnyel bírnak és azt ki is használják.

 

  1. A klasszikusok implicit, a neoklasszikusok explicit módon hiszik, hogy a piaci résztvevők tökéletes tudással bírnak a jövő eseményeiről, vagyis csak mérhető kockázattal szembesülnek. Befektetési döntéseikben (mint pl. az életbiztosításnál) ismerik a valószínűségeket. Keynes úgy gondolta, hogy sok helyzetben a piaci résztvevők nem csökkenthető bizonytalansággal néznek szemben.

 

  1. Keynesnél a – nem csökkenthető – bizonytalanság megmagyarázza, hogy az emberek miért tartják megtakarításukat likvid formában, miért volatilisek a befektetések, és a kamatláb miért nem szabályozza a megtakarításokat és a befektetéseket.

 

  1. Bretton Woods évei kevesebb munkanélküliséggel, magasabb növekedéssel, alacsonyabb árfolyam-volatilitással és kisebb egyenlőtlenséggel jártak, mint a Washingtoni Konszenzus évei.

 

  1. Keynes moralista is volt, tanulmányozta a gazdasági tevékenység céljait, arra jutott, hogy a gazdagodásra való törekvés (a pénz szeretete) csak annyiban védhető, ha a „jó élethez”. A gazdasági törekvések egyetlen elfogadható célja: etikai értelemben a világ javát szolgálni. A kapitalizmus szükséges fázis a társadalmak szegénységtől bőséghez vezető útján, melynek végére érve haszna is megszűnik. Keynes a kapitalizmust óvni akarta mind a bal-, mind a jobboldal szélsőségeitől, ez volt a „középút” politikája.

 

  1. Keynes a politikában a mértékletességet kereste. A megfontoltságot (prudencia) Burke-től vette át, bár nem osztotta a tulajdonjogok védelmének azt a szélsőséges voltát, ami már szemben állt saját célszerűségi elvével. Keynes úgy tartotta, a szerződés szentsége nem lehet abszolút. Keynes szerint a régi közgazdaság a sokkokhoz való gyors alkalmazkodásra épült, de a nagy cégek terjedésével, a szakszervezetek megerősödésével, a munkanélküli segélyek megjelenésével a gazdasági rendszer merevvé vált, a hatóságok – helytelenül – mégis úgy kezelték, mintha még mindig rugalmas lenne.

 

  1. Keynes különbséget tett reform és helyreállítás (szimptómák kezelése) között. A reformokat nem lehet erőltetni, mert azok az üzleti bizalom rombolásával megakadályozhatják a helyreállítást; a reformokat meg kell, hogy előzze annak az alapos feltárása, hogy mi ment tévútra. A probléma ma is az: keresztülvinni egy keynesiánus politikát, ha a kulcsszereplők többségének gazdasági modellje nem keynesiánus.

 

  1. Megoldandó feladatok 2008-as válság után: a pénzügyek megzabolázása; új makrogazdasági politika kialakítása célok, eszközkoordináció és intézményrendszer tekintetében; a nemzetközi megtakarítási bőség és a túlglobalizálódás érdemi kezelése; közgazdászok új típusú képzése; a geopolitika jó irányban történő alakítása. Keynes helye nem a fedezékben, hanem a felsejlő új világrendben van.