- A könyv központi kérdése, hogy egyszerre csak egy vagy több globálisan meghatározó deviza lehet jelen, csak egy vagy több ország élvezheti a tartalékeszköz kibocsátásából származó hasznot. A hagyományos modell szerint egyszerre csak egy globális vezető deviza lehet, a győztes mindent visz. A pénz különböző szerepei egymást erősítik: külkereskedelem finanszírozása, egyenlegek elszámolása (csereeszköz), export, import termékek árazása (mérőeszköz), illetve nemzetközi tartalékok felhalmozása (értékőrző eszköz).
- Az szerzők amellett érvelnek, hogy a hagyományos nézőpontot felül kell vizsgálni, az új nézőpont alapján nyílt rendszerekben – ahol a választás költsége alacsonyabb, így könnyebb az átjárhatóság – egyszerre több deviza lehet meghatározó globálisan.
- A szerzők szerint a történelem inkább az új nézőpontot támasztja alá. Bár a sterling volt a meghatározó a XIX. században, szerepe nem volt kizárólagos. A két világháború között a sterling és a dollár osztozkodott a vezető globális deviza szerepen. A II. világháborút követően bár a dolláré lett a vezető szerep, a dominancia mértéke dinamikusan változott: a 80-as években a jen tudott kiszakítani közel 10 százalékot, később, illetve jelenleg az euró közel 20 százalékot. [Ugyanezen adatok alapján védhető a „győztes mindent visz” álláspont is.]
- Egy globális deviza előretörését többféle tényező (például külkereskedelmi részesedésen túl, pénzügyi piacok mélysége és kiszámíthatósága, pénzügyi nyitottság, szabályozások, külföldi hitelkihelyezések tapasztalatai, geopolitikai megfontolások, köztük gyarmati kapcsolatok) befolyásolja, és az nem feltétlenül egyirányú folyamat: a két világháború közötti időszakban a dollár és sterling részaránya dinamikusan változott, a jen szerepe a 80-as évekbeni dinamikus előretörés után visszaesett, az euró részaránya szintén dinamikusan változik.
- A szerzők szerint a mély (likvid) és kiszámítható pénzügyi piacok kulcsfontosságúak abban, hogy egy deviza globálissá váljon; mind a Bank of England, mind a FED aktív szerepet vállalt (a hozamok aktív menedzselésével, rendelkezésre állással) ennek megteremtésében.
- A jövőt illetően: egyrészt elképzelhető a renminbi gyors előretörése, másrészt szintén elképzelhető a „japán út”, ahol a kezdeti gyors növekedést megakasztja valami. Szintén elképzelhető egy harmadik út, ahol Kína lassan, lépésről lépésre, de biztosan halad előre a renminbi nemzetköziesedésével.
- A renminbivel kapcsolatos optimista várakozások egyelőre nem bizonyultak helytállónak, bár a renminbi szerepe erős a külkereskedelmi finanszírozásban, más területeken viszonylag alacsony.
- Kína lépésről lépésre haladó pénzügyi nyitással, valamint a renminbi nemzetköziesítésével kívánja elérni a renminbi globális szerepének növekedését.
- A szerzők helyenként talán túl éles ajánlásokat fogalmaznak meg Kína számára: amellett érvelnek, hogy a demokrácia szükséges feltétele pénzügyi mélyítésnek és így a nemzetköziesedésnek.
- A szerzők következtetése: a jövőben egyszerre több globális devizának is helye lehet, ami egyszerre stabilizáló és destabilizáló hatású: több deviza nagyobb diverzifikációt nyújthat, ugyanakkor az átjárhatóság lehetősége egyúttal gyors változás veszélyét is magában hordozza.
+1 [Ami a könyvből kimaradt: tartalékkibocsátásból származó haszon forrásának azonosítása, számszerűsítése; német pénzügyi terjeszkedés hatása a dollár, sterling tartalékokra a II. világháború előtt; tartalék (=monetáris bázis) leépülése illetve defláció, recesszió kapcsolata a 30-as években; Kína és Oroszország további lépései a dollár megkerülésére.]
