1. Kínában a helyi kapitalizmus több típusa alakult ki a globalizációt követően.

2. A helyi kapitalizmus típusait elsősorban a helyi kormányzat és hivatalnokainak érdekei határozták meg.

3. A hivatalnokok érdekeit a káder értékelési rendszerben meghatározott teljesítményelvárások, valamint a helyi hivatalnokok és gazdasági partnereik közötti érdekszövetségek alakítják.

4. A külföldi közvetlen működőtőke beruházások jellege erősen rányomja bélyegét a hazai technológiai fejlesztés lehetőségeire.

5. Azokban a városokban, amelyek nagy, multinacionális cégeket vonzottak be, amelyek az export jelentős hányadát is adják, a helyi hivatalnokok erős érdekszövetséget alkotnak a külföldi vállalatokkal. Ezek a cégek az értéklánc csúcsán állnak, outsourcing stratégiát követnek, s nem érdekeltek a helyi vállalatok technológiai fejlesztésben, így akadályozzák a technológiai fejlődést célzó központi gazdaságpolitika megvalósítását.

6. Az értékláncban középen vagy alul elhelyezkedő, külföldi kis, „gerilla vállalatok” alvállalkozói stratégiát követnek, ami érdekeltté teszi a helyi vállalatokat a technológiai fejlesztésben, s elősegíti a technológiai fejlődést célul tűző központi gazdaságpolitika megvalósítását.

7. A külföldi partnerek megválasztása hosszú távra meghatározza egy-egy régió fejlődésének útját.

8. A fejlődési út nem függ az adott város vezetőinek, polgármesterének személyétől.

9. A helyi kapitalizmus két alapmodellje mellett több kevert modell is létezik, amelyek az alapmodellek sajátosságait eltérő arányban mutatják.

10. A kapitalizmus helyi modellje jelentősen befolyásolja a központi gazdaságpolitika hatékonyságát.