1. Kína gazdasági folyamatainak leírására a konvencionális közgazdasági elméletek és narratívák nem alkalmasak. Ennek alapvetően két oka van, melyek az érzelmi tényezőkkel kiegészülve Kína gazdaságának teljes félreértelmezéséhez és félreinterpretálásához vezetnek. Az egyik a megfelelő elemzési keretrendszer hiánya, a másik pedig az ország mérete és regionális diverzitása, amely miatt nehéz a helyes következtetések levonása; a területi és térbeli tényezők ugyanis olyan irányban és mértékben befolyásolják a gazdasági folyamatokat, amelyet a klasszikus makroökonómiai indikátorok csak korlátozottan tudnak megragadni.

 

  1. Kína külső megítélést alapvetően három tényező határozza meg: a gazdasági teljesítőképessége, illetve a globális gazdaságban betöltött szerepe, a változó kül- és biztonságpolitikai aktivitása, valamint a(z) (ideológiai) nézőpont.

 

  1. A Kína gazdasági felemelkedését eredményező, Deng Xiaoping által elindított reformok és nyomukban lezajló gazdasági átalakulások két markáns eleme; a területileg szándékoltan differenciált, illetve koncentrált fejlesztés/fejlődés, illetve a bankrendszerre támaszkodó finanszírozás máig ható egyensúlytalanságokat és problémákat generáltak a kínai gazdaságban.

 

  1. Kína adósságproblémája valóban komoly, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos félelmek eltúlzottak. Aggodalomra az adósságállomány elmúlt 7-8 évben tapasztalt, globális összehasonlításban is jelentős mértékű növekedése ad okot, miközben a GDP-arányos államadósság alapján továbbra is csak a középmezőnyben helyezkedik el. A változás legnagyobb része azonban megmagyarázható a hitelfinanszírozás kiterjedésével, valamint a magántulajdonban lévő ingatlanpiac felemelkedésével. Az adósság növekedése éppen ezért addig nem jelent problémát, ameddig az ingatlanárak jelenlegi szintje fenntartható.

 

  1. Széles körben elterjedt nézet, hogy Kína növekedése mind belsőleg, mind külsőleg kiegyensúlyozatlan. A belső egyensúlytalanság jele a fogyasztás szokatlanul alacsony, illetve a beruházások szokatlanul magas részesedése a GDP-ből. A külső egyensúlytalanságot a külkereskedelmi többlete jelenti, amely bár azóta számottevően mérséklődött, a 2000-es évek közepén-végén a 10%-ot is elérte, és amely potenciálisan destabilizáló hatással lehet a kereskedelmi partnerekre, különösen az USA-ra és Európára.

 

  1. A szerző egyedülálló módon az urbanizáció szerepét hangsúlyozza a külső és belső egyensúlytalanságok kialakulásában; egy általánosan sikeres növekedési folyamat elkerülhetetlen melléktermékeként látja őket, amelyek visszatükrözik a gyors urbanizációt és a termelés regionális specializációját.

 

  1. A korrupció sajátos, az általánosan elfogadott narratívától gyökeresen eltérő szerepet játszott Kína gazdaságában; nem akadályozta, hanem ösztönözte a növekedését, a gazdasági fejlődéssel pedig nem csökkent, hanem nőtt a szerepe. A korrupció jelenlegi szintje ugyanakkor mára növekedés gátját képezi, amelyen keresztül a politikai instabilitás növekedéséhez is hozzájárul.

 

  1. A korrupció legnagyobb része abból fakad, hogy az állam kontrollálja az erőforrásokat, ami a köztes szereplők számára lehetőséget nyújt arra, hogy befolyásolják a felhasználásukat. Ezért a korrupció visszaszorítására tett kísérletek sikere végső soron azon múlik, hogy a vezetés engedi-e, hogy a piac váljon az erőforrások elosztásának elsődleges erejévé.

 

  1. 2013-ban éles váltás következett be a Kínát addig jellemző passzív külpolitikában. Kína régi nagyságának visszaállítása érdekében Xi egy aktív, fókuszált, stratégiai külpolitikát hirdetett, amely kiaknázza Kína jelentősen megnövekedett erőforrásait. A megvalósítás eszközei széles spektrumon mozognak: az olyan „softabb” eszközöktől, mint az export és a külföldi befektetések növelése, a renminbi nemzetköziesítése, illetve infrastruktúra-fejlesztések finanszírozása, kivitelezése (OBOR), az olyan „keményebbekig”, mint a dél-kínai-tengeri területi vitákban mutatott asszertivitás.

 

  1. Kína egy abnormális nagyhatalom, hiszen az első fejlődő ország, amely nagyhatalommá vált, de ezt a nagyhatalmi státuszt több szempontból is azelőtt érte el, mielőtt arra érett lett volna; lakossága azelőtt öregedik meg, mielőtt a gazdag státuszt elérné, a gazdasági teljesítőképessége pedig nem áll arányban az ország érdekérvényesítési, illetve manőverezési képességével.