Ahhoz, hogy egy csoport jól tudjon együtt gondolkodni, sok okos ember és okos gép még nem elég. A nagyléptékű gondolkodás infrastrukturális feltételektől, mögöttes támogatási rendszerektől függ, fizikailag és virtuális értelemben egyaránt. A kollaboratív gondolkodás nagy léptékben történő megszervezésére tett múltbeli próbálkozások számunkra is példát mutatnak arra, hogy ezt miként lehet jól megvalósítani.

Richard Chenevix Trench nagyszabású vállalkozása, az Oxford English Dictionary (OED) létrehozása egy valóban kollektív törekvés rendkívüli példája. A szótár szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy megtalálják az angol nyelvben szereplő összes szó jelentését, azok történeti alakulásával együtt. Korábbi szótárak is kínáltak meghatározásokat, ám azok többnyire a szerzőik véleményét tükrözték. Az OED ezzel szemben igyekezett egyszerre empirikus, tudományos és teljeskörű lenni. Ehhez viszont valakinek minden egyes szóra vonatkozóan el kellett olvasnia minden elérhető szakirodalmi forrást, és össze kellett gyűjteni a szó minden lehetséges használatát. Ez nyilvánvalóan lehetetlen feladatot jelentett volna egyetlen személy vagy akár egy kisebb csoport számára is.

Trench felismerte ezt, és a Londoni Könyvtárban 1857-ben tartott értekezleten kijelentette, hogy mivel a feladat nyilvánvalóan meghaladja bárkinek a képességeit, annak végrehajtásához „sokak együttes munkájára” van szükség. Hatalmas csapat összeállítását javasolta nem fizetett önkéntesekből, akiket munkába állíthatnak saját nyelvük és örökségük feltérképezésére. Egyik segítőtársa, Frederick Furnivall hamarosan meg is szervezett egy éppen ilyen hadsereget. Az önkénteseket megkérték, hogy válasszanak ki egy-egy történelmi időszakot és olvassanak el annyi, abból a korszakból származó szöveget, amennyit csak tudnak, azután pedig állítsanak össze egy szójegyzéket. Azt az utasítást kapták, hogy gyűjtsék ki a szerkesztők különleges érdeklődésének megfelelő szavakat, olyan cédulák segítségével, amelyek tartalmazták a célszót, a könyv címét, kiadási dátumát, terjedelmét és az illető oldal számát, valamint azt a mondatot, amelyben az adott szó előfordult.

Sok hasonló későbbi vállalkozás is ugyanezekre az alapelvekre épült: impozáns, nagy vonzerejű cél, nagy csapatnyi önkéntes közreműködő, szigorú szabályok az információk megszerzésére, megszervezésére és megosztására, beleértve a metaadatokat is, és egy központi felügyelő testület, amely az egész munkát a megfelelő mederben tartja.

A „Történeti szemléletű új angol szótár” (A New English Dictionary on Historical Principles) néven beindított vállalkozás első szerkesztője Herbert Coleridge lett, aki arra számított, hogy körülbelül százezer cédulát fog kapni, és legfeljebb egy pár évre, vagy még rövidebb időre lesz szükség a szótár megszerkesztéséhez, „ha az együttműködők közül nem sokan késlekednek”.

Ehelyett több mint hatmillió cédula érkezett be, és több mint húsz évig tartott, mire az első eladható szótárt sikerült összeállítani. Ahogy az események krónikása írta: „Siralmasan naiv módon alábecsülték a munkát, az időt és a pénzt, ami kezdetben erősen hátráltatta a szótár kialakulását. Senki sem tudta, mivel állnak szemben: teljesen sötétben tapogatóztak.” Eleinte valóban csak botorkáltak ugyan, mégis előbbre jutottak és sikerrel jártak: a projekt megvalósult és modellként szolgál sok olyan jellegű mai vállalkozás számára is, mint például a Wikipédia, ami szintén igen nagy merítésű intelligenciára épül.

Ez a példa azt igazolta, hogy a megfelelő struktúrába szervezve egy csoport képességei messze meghaladják bármelyik részének a kapacitását. Hasonlítsuk össze az agyunkat az idegsejtekkel, a hangyabolyt egy hangyával, vagy a társadalmat annak egyes tagjaival! A nagyobb volumenű intelligencia nemcsak mennyiségi értelemben „okosabb” a kisebbnél, hanem radikálisan különbözik tőle gondolkodásának a minőségét tekintve is.  Mit tanulhatunk ebből a példából? Az OED története rávilágít a kollektív intelligencia működését megalapozó kulcsfontosságú eszközökre, a közös infrastruktúrákra, amelyek lehetővé teszik a közös gondolkodás virágzását.