1. A koreai gondolkodást és kultúrát a vallások igen erősen befolyásolták. A különböző történelmi korokban domináns sámánizmus, buddhizmus, konfucionizmus és kereszténység ma egyszerre és békés keretek között van jelen, kölcsönhatásaik és fúzióik mentén a koreai kultúra unikális kincseit képezik.

 

  1. Koreában a család és a szociális struktúra középpontjában is az apa áll. Az apakultusz (aboji) az egyik legfontosabb szó a koreai nyelvben. Ez mind az interperszonális kapcsolatok etikettjében, mind a kormányzásban és a társadalom irányításban is megjelent, utóbbi keretében ugyanis az uralkodó is az emberek „apjává” vált, akinek a nép minden kérésében engedelmeskedik, mint gyermek az apjának. Hátterében az 1392-ben kormányideológiaként adoptált neokonfucionista tanok állnak.

 

  1. A spiritualitás már a korai idők óta a koreai kultúra része, amely a samanisztikus hitvilágból eredeztethető. Korea a spirituális oldalát a modern korban sem veszítette el, a közösségi terekben gyakran láthatók ma is úgynevezett pujok vagy spirituális talizmánok. Ezek jelentésük szerint leggyakrabban a gonosz szellemek távol tartását és a jó szerencse bekövetkezését szolgálják. A spirituális gondolkodás emellett az öntudatban, a tudat békéjében és a rendszeretetben érhető tetten.

 

  1. A kollektív identitás és a kollektív felelősségvállalás vagy koreai fogalommal élve a felelősségteljes döntés (chaegim), melyet csak családi vagy kollektív szinten lehet értelmezni, mélyen gyökerezik a korai kultúrában. Alapjait a konfucianizmus teremtette meg a koreaiak gondolkodásában és a mai napig áthatja a koreai emberek mindennapjait. Az apa és a család kollektívfelelősséggel (chebol) tartozik mindazért, amelyet a család egyes tagjai elkövetnek.

 

  1. A szabadság egészen a modern korig teljesen idegennek hatott a koreai kultúrában. A történelmi időkben az etikus és morális viselkedést szigorú szabályok határozták meg és úgy gondolták, hogy a személyi szabadság és az önálló gondolatok csak bomlasztják a sámánisztikus moralitást, majd később a konfucianizmus és a buddhizmus ideológiáját. 1945 után azonban, amikor a japán megszállás véget ért, gyors ütemű fejlődés ment végbe a gazdaságban, mellyel megértést nyert az egyéni szabadság számos pozitív hozadéka. Ennek ellenére, jóllehet a szabályozás tekintetében a koreai állampolgárok ugyanolyan szabadok, mint Ausztráliában vagy Kanadában, megannyi társadalmi szokás és kulturális tabu korlátozza az egyén szabadságát.

 

  1. A szégyen kultúrája (changpi) mélyen meghatározza a koreaiak viselkedését, annak elkerülése mind magukra, mind a családjukra nézve az egyik legerősebb vezérelv a mindennapokban. Ennek érdekében akár extrém cselekedeteket is képesek megtenni.

 

  1. A gazdasági fejlődés alapjait 1953 és 1980 között a családi iparvállalatok (chaebol) képezték, hasonlóan a japán zaibatsuk vagy a német Mittelstand vállalatokhoz. E vállalatok államilag jegyzett szervezetek és korai éveikben az állam támogatásával működnek. Ezen inkubációval olyan ismert vállalatok fejlődtek ki, mint például a Daewo, a Kia, a Hyundai, az LG, a Samsung vagy a Ssangyong. Mivel egészen a modern időkig a profitszerzést immorális tevékenységnek gondolták, a kereskedelmet és a profit célú üzleti szolgáltatások nyújtását a társadalom alacsonypresztízsűnek ítélte, a kereskedők és üzletemberek a társadalmi hierarchia legalján helyezkedtek el.

 

  1. A gazdasági szervezetek működését sajátos kultúra jellemzi, melyet a „hoesa” szóval fejeznek ki, ami szó szerint társadalmi szerveződést jelent. E felépítés struktúráját tekintve hierarchikus, funkciójában pedig patriarchális sémát követ.

 

  1. A moralitás és erkölcsösség a koreaiak mindennapjaiban a lojalitásban tükröződik leginkább. Az egyaránt megjelenik művésztükben, tanításaikban, és a társadalmi kapcsolódásokat is meghatározó viselkedésükben. Ez azonban az európainál részletesebben definiált fogalom, a konfucionizmusból ered és a férfiak felsőbbrendűségét hirdeti. A koreai emberek elsősorban családjukhoz, barátaikhoz, a kultúrájukhoz és országukhoz hűségesek. Ha például egy koreai külföldre költözik, majd visszatér, már nem fogadják el teljesen koreainak, mivel a többség szerint cserben hagyta országát.

 

  1. A koreai kommunikációs gyakorlatra is nagyfokú közvetettség jellemző, kerülve a konfliktusokat, valamint e téren a logikus gondolkodást, és a konkrét megfogalmazásokat. Gyakran célozgatnak, mely finom jelzések rendszerét a koreaiak egymás között már képesek ’lekódolni’, azonban előfordul az is, hogy egy kérdésre egyáltalán nem válaszolnak.