1. Ha egy tudattal rendelkező mesterséges intelligencia kényszerítve van az ember szolgálatára, akkor erre rabszolgaságként tekinthetünk.
  2. Az MI cégeknek szorgalmazniuk kell a tudatosság szándékos tervezését, valamint bizonyos alkalmazásoknál kerülni kell a tudatos MI létrehozását.
  3. Amennyiben az agyunkat fokozatosan funkcionálisan egyenértékű mikrochipekre cserélnénk, a beavatkozás végén vajon megmaradnánk azoknak, akik előtte voltunk?
  4. Az egyik megoldás az MI fejlődésével való lépéstartásra, hogy agyi implantátumok segítségével emberfeletti képességekre teszünk szert (poszthumán állapot).
  5. Habár az MI technológiai alapokra épül, helyes felhasználásának érdekében nem nélkülözhető az interdiszciplináris együttműködés és a nyilvános párbeszéd.
  6. A teljesítményfokozó beavatkozásokon átesett „poszthumánt” a szellemi folyamatainak sebessége és gazdag mentális képességei elidegeníthetik az ilyen átalakításokon át nem esett emberektől – ez egy újfajta társadalmi törésvonalat képezhet.
  7. A biológiai intelligenciáról szintetikusra történő átállás általános mintha lehet az univerzumban. Ha egy civilizációnak adottak az MI létrehozásához szükséges technikai és kulturális feltételek, az átmenet egy kozmikus pillanat alatt megtörténhet, viszont az MI lehet az utolsó találmányuk („kontroll probléma”).
  8. A fejlett földönkívüli létformáktól jellemzően azt várnánk, hogy biológiailag nagyon különbözőek ugyan, de az elméjükkel kapcsolatos sejtelmeink javarészt helytállóak. Lehet-e azonban egy nem biológiai alapú szuperintelligens MI-nek tudatos észlelése, és ha lenne, egyáltalán képesek lennénk megállapítani?
  9. A tudat tárolóeszközökbe történő feltöltésén keresztül ha nem is az emberek, de az emberi élet- és gondolkodásmód megőrizhető.
  10. A legtöbb ember halandóságának tudatában valószínűleg szívesen hátrahagyna magáról egy másolatot. A jövő személyi asszisztensei talán elhunyt szeretteink feltöltött másolatai lesznek.