Csiang Kaj-zsu a kíváncsiság mindent elárasztó érzésének hatására utazott el délre. Életének minden megszokott elemét maga mögött hagyva vonatra szállt Sencsen felé. 1992-ben járunk. Elhagyva otthonát, a vidéki Hejlungcsiangot, amelyet közismertebb nevén a Nagy Északi Vadonnak szoktak nevezni, Csiang Kaj-zsu csaknem négyezer kilométert utazott Kína Oroszországgal határos legészakibb tartományából a legdélibb, szubtrópusi régióban elterülő tartományba. Három nap és három éjszaka utazott a zsúfolt vonat legolcsóbb fülkéjében. Két évtizeddel később ugyanezt a vonatutat huszonnégy óránál is rövidebb idő alatt meg lehetne tenni Kína modern nagy sebességű vasúti rendszerén, de az 1990- es évek elején Kína országos közlekedési infrastruktúrája még távolról sem volt fejlettnek nevezhető, és a vasúti kocsik hírhedten zsúfoltak voltak. Miközben elszenvedte a hetvenkét órás utazást a kényelmetlen fülke kemény ülésén, Csiang kénytelen volt végighallgatni útitársainak csevegését, miközben a háttérben a vonat rádiójából szórakoztató zene szólt.

Rengeteg égető kérdést át kellett tanulmányoznia úti céljáról. Alsóneműjének zsebeiben rejtegette minden készpénzét, amelyet felesége gondosan bevarrt, ezért ideges volt és aggódott. Utazási költségeinek fedezésére kénytelen volt kölcsönkérni kétezer jüant alapvetően bőkezű családjától és barátaitól. A közelmúltban, ötvenhét éves korában korai nyugdíjba vonult a városi kulturális tanácsnoki állásából, és Sencsenben nem volt semmiféle hivatalos ügye. Kétezer jüant elkölteni egy személyes utazásra: hát ez bizony meglehetősen ritka hóbortnak számított, mivel állami alkalmazottként ennyi volt az egész évi fizetése. Mindez azért is tűnhetett még különösebbnek, mert nem családját vagy barátait akarta meglátogatni. Csiang egyszerűen csak a saját szemével akarta látni Sencsent.

Csiang Kaj-zsu alig néhány hónappal korábban szánta rá magát az útra. Miközben a People’s Daily című újságot olvasta kicsi észak-kínai városában, meghökkentette őt egy különleges cikk, amelynek ez volt a címe: „A keleti szél a tavasz illatától terhes: beszámoló Teng Hsziao-ping elvtárs sencseni útjáról.” A riport tele volt a Sencsent ismertető szenzációs történetekkel, amelyekből az olvasó megtudhatta, hogy milyen módon alakult át egyszerű vidéki településből csodálatos új várossá: „Nyolc évvel ezelőtt itt még mindenhol rizsföldek, halastavak, szűk ösvények és alacsony házak voltak. Ma, 1992-ben ezt a területet át- meg átszelik a széles utak, toronyházak csoportja nyújtózkodik az ég felé, és mindent áthat a modernitás légköre. […] A Nemzeti Kereskedelmi Központ épülete az egeket karcolja. Mindez a sencseni emberek munkáját dicséri. Sencsen építői rekordot állítottak fel, mert »háromnaponként felépítettek egy-egy emeletet« – ez lett a sencseni tempó szimbóluma.”

A cikk Sencsenről szóló szenzációs leírásai éles ellentétben álltak Csiang mindennapi tapasztalataival, de abban az időben mások sem láthattak ilyesmit Kínában. A leírt sencseni fejlődés még annál is lenyűgözőbb volt, mint amit Csiang Kaj-zsu alig egy évvel korábban olvasott a széles körben terjesztett hivatalos jelentésben, amelynek címe ez volt: Sencsen’s Mystery of the Sphinx (A sencseni szfinx rejtélye). Az 1991-ben kiadott jelentés részletesen leírta Sencsen 1979-es merész megalapítását, és ismertette az azonnali sikerek első évtizedét. Az írás különösen Teng Hsziao-ping nevét emlegette, mint aki a különleges gazdasági övezetek mozgalmának az élére állt, és a párt helyi vezetőinek szóló egyik utasítása örökre feledhetetlen marad: „Hozzátok létre a saját különleges övezeteteket! Törjetek utat!” Teng harsogó harci kiáltása nagyon ismerős érzéseket váltott ki Csiang Kaj-zsuból. Tizenöt éves korában jelentkezett katonai szolgálatra, és hét évig szolgált a kínai hadseregben, míg végül leszerelték, és Hejlungcsiangba küldték. Csiang Kaj-zsu képes volt azonosulni Teng szavaival, és úgy érezte, hogy – habár csak fényképeken láthatta őt – személyesen kötődik Kína kiemelkedő vezetőjéhez.

A Sencsenről szóló jelentéseket az összes központi és helyi újság közölte egész Kínában, és ezt az írástudó lakosság legnagyobb része el is olvasta. A sencseni városkép megdöbbentő hatása, a gyorsan felépített magas toronyházak és a forgalmas, széles sugárutak képével mindenestől áthatotta a kínai reformok tapogatózó jellegű korai éveit. A ragyogó új városról szóló írásos beszámolók és a televízióban sugárzott képek a migráció hatalmas hullámait indították el dél felé. A lehetőségek földjéből sugárzó mitikus vonzerő bűvöletébe került – és első ízben Sencsen által kiváltott – városi migrációs mozgalmak határozták meg Kínát a 21. század fordulóján. A munkásosztály legalacsonyabb soraitól kezdve egészen a legmagasabb közigazgatási pozíciókig minden társadalmi és gazdasági osztályból elindultak az álmodozók, hogy részt vegyenek Sencsen felépítésének kalandjában, amely a migráció legtávolabbi célállomása volt.

 

 

A szövegrészlet Juan Du: A sencseni kísérlet című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!