Habár az automatizáció és a robotizáció már évtizedek óta jelen van a feldolgozóiparban, hétköznapi életünkben csak az elmúlt néhány évben vált kézzelfoghatóvá. Kaliforniában már önvezető autók is járják az utakat, chatbotok és intelligens személyi asszisztensek (pl. Siri) válaszolnak kérdéseinkre. Gépeink újabb és újabb képességeket sajátítanak el; hallanak, értenek, beszélnek, válaszolnak, írnak és látnak.
Ezzel párhuzamosan került a figyelem középpontjába a gépek munkaerőpiacra gyakorolt hatása is. Szinte már közhelyszámba megy, hogy hamarosan a könnyen automatizálható, alacsonyabb képzettséget igénylő repetitív munkakörök és foglalkozások azon részét is átveszik a gépek, amelyeket mindeddig még nem tudtak. A mesterséges intelligencia egyre gyorsabb fejlődésével azonban az olyan összetett, magasabb képzettséget igénylő foglalkozások és munkakörök, mint az orvos, ügyvéd, bróker, pénzügyi tanácsadó is „veszélybe” kerülhetnek.
A magasabb képzettséget igénylő munkakörökben, illetve foglalkozásokban leegyszerűsítve három alapvető készségre van szükségünk; az ismétlődő feladatok gyors és pontos beazonosítására és elvégzésére, a tapasztalatainkra és ítélőképességre, amellyel a szükséges intézkedések meghatározhatók, továbbá arra a készségre, hogy ezen folyamatokat az ügyfelek vagy egyéb érintettek részére közvetítsük. Az első kettőben a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás várhatóan gyorsan túlszárnyalja az ember képességeit. Az emberekkel való kapcsolattartás vonatkozásában ugyanakkor olyan tulajdonságokra és készségekre van szükség, amelyek terén a gépeknek jelentős lemaradása van, és amelyet egyelőre nem is tudnak behozni.
Lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia hatékonyabban tud diagnózist felállítani, illetve az alapján gyógymódot javasolni, a diagnózis empatikus ismertetésében, illetve a terápia körültekintő, egyéni élethelyzeteket is figyelembe vevő meghatározásánál azonban már nehezen kerülhető meg az emberi közreműködés. Ugyanez az üzleti életben is beazonosítható; a mesterséges intelligencia képes lehet komplex üzleti problémák hatékonyabb elemzésére és jobb megoldási javaslatok kialakítására, ezek végrehajtásához azonban továbbra is szükség van azokra az emberekre, akik képesek például a folyamatban rejlő, stratégiailag kényes szituációk beazonosítására, a végrehajtásban résztvevők motiválására stb.
Ezek azok az érzelmi intelligencia fogalmának ernyője alá csoportosítható tulajdonságok, készségek és képességek, amelyekre a mesterséges intelligencia korában fokozottan szükségünk lesz. A meggyőzés, illetve a megértés képessége az empátia jelentik azokat a pontokat, amelyek megkülönböztetik az emberi munkaerőt a gépi munkaerőtől.
A Harvard Business Review szerzői Megan Beck és Barry Libert három javaslatot fogalmaznak meg azok számára, akik a mesterséges intelligencia korában is érvényesülni szeretnének.
- Nem érdemes harcolni az automatizáció és a mesterséges intelligencia terjedése ellen, hiszen sok esetben hatékonyabban képesek elvégezni a munkát. Meg kell találni az adott iparágon belül azokat a területeket, ahol a mesterséges és emberi intelligencia kiegészítheti egymást.
- Érdemes megvizsgálni a képességeinket az emberi interakciók, valamint az emberek értékelése és motiválása terén. Fel kell ismernünk az érzelmi intelligenciánk erősségeit és gyengeségeit.
- Fektessünk be az érzelmi intelligenciánk fejlesztésébe, ugyanúgy, mint a munkakörünk, karrierünk technikai részeibe!
Érzelmi intelligenciánk fejlesztésével olyan készségekre tehetünk szert, amelyekkel a technológia által átformált munkaerőpiacon is relevánsak maradhatunk, legalábbis a mesterséges intelligencia fejlődésének következő lépcsőfokáig.
Forrás:
Megan Beck, Barry Libert (2017) The Rise of AI Makes Emotional Intelligence More Important. Harvard Business Review 2017.02.15.
Martin Ford (2016) Rise of the Robots: Technology and the Threat of a Jobless Future, Basic Books 368 p.
