1. Kína felemelkedése az 1978-as reformokat követően nagy figyelmet keltett, főleg a 2008-as pénzügyi világválság után. Az ebből eredő értekezések sok egymásnak ellentmondó üzenetet hordoztak Kínával és ambícióival kapcsolatban.
  2. Pekingi nézőpontból vannak jobb útjai a jólét elérésének, mint átvenni a nyugati politikát, amely világszerte rengeteg társadalmi, gazdasági és politikai bajt okozott.
  3. A nemzetközi kapcsolatokban a realista, és a liberális elméletek is alapvető hiányoságokkal rendelkeznek annak tekintetében, hogy nem képesek megragadni a térség komplexitását.
  4. A Nyugattól eltérően Kína nem épített tengerentúli birodalmat, és ez alapvetően határozta meg az óceáni erőforrások tulajdonjogainak elosztását.
  5. Kína vezető gazdaságként való újbóli felemelkedése heves vitát váltott ki a kelet-ázsiai ország világban betöltött szerepéről.
  6. A japán politikai döntéshozók nem csukják be a szemüket az előtt, hogy érdekeik közelítenek egymáshoz Kínával, ahogy a gazdasági tájkép az utóbbi javára változik.
  7. Minden vietnámi vezetőnek tudnia kell ellenállni Kínának, de ezzel egyidőben ki is kell jönnie vele.
  8. Az USA-val hosszú időn át fennálló kapcsolatok miatt a Fülöp-szigetek politikai döntéshozói lassan ismerték fel a történelmi trendeket, és Manila Washingtonhoz igazodott, mígnem 2016-ban Rodrigo Duterte lett az elnök, és új alapokra helyezte a Fülöp-szigetek Kínával való kapcsolatát.
  9. Kuala Lumpur a Malaka-szorosnak köszönhetően Kína legfontosabb délkelet-ázsiai szövetségesévé válhat.
  10. Kína el fogja foglalni a helyét az USA és mások mellett a globális politika multilaterális rendszerének élén, ahol tekintélyt fog élvezni, de nem hatalmi monopóliumot.