A gondolkodás kulturális evolúciója

2018-ban a fejlődéspszichológia egy új mérföldköve látott napvilágot, markánsan elválasztva a kognitív ösztönöket a világ megismerését szolgáló kognitív eszköztártól: a kognitív ösztöneink fejlődésének a genetikai evolúció az alapja, míg a kognitív eszközeink fejlődésének a kulturális evolúció képezi motorját. Cecilia Heyes, az Oxford Egyetem pszichológia professzora ezzel megdöntötte az evolúciós pszichológia addigi paradigmáját, mely szerint a világról alkotott ismereteinket kognitív ösztöneink összessége határozza meg, melyek a genetikai evolúció során kialakult, öröklött tulajdonságokként vannak jelen bennünk.

A professzor jelen kötetével érthetővé teszi, hogy kognitív eszközeink a kulturális evolúció termékei, azok kialakulását csecsemőkorunktól fogva a társadalmi érintkezések metódusai és azok hagyományai határozzák meg, ráadásul a kognitív ösztönöknél sokkal gyorsabban, rugalmasabban változnak és fejleszthetők. Ezzel pedig tudományos alapokon hívja fel a figyelmet arra, hogy gondolkodásunk és a világ megismerésének módjai nem teljesen függetlenek a minket körülvevő emberek kapcsolódásainak módjaitól, azok kiskorunktól kezdve szinte észrevétlenül formálták tudatunkat. Cecilia Heyes és kutatócsoportja emellett a „genetikai kezdőcsomagunk” kultúrával való kölcsönhatásairól is számos új törvényszerűséget tárt fel. A kognitív ösztönök és eszközök közötti összefüggések vizsgálatával a kötetben magyarázatot adnak például arra is, hogy e kölcsönhatások milyen módon határozzák meg mentális képességeinket.