Az ezredfordulón a magánszféra védelmének ügye és a terrorizmus szinte teljesen irrelevánsnak tűnt a nemzetközi kapcsolatokban. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások, az Iszlám Állam felemelkedése, Edward Snowden leleplezései és a platformszolgáltató vállalatok dominanciája azonban teljesen újrarajzolták a politikai és gazdasági teret. Új problémák – például a mesterséges intelligencia kifejlesztéséért folytatott verseny és a 2016-os amerikai elnökválasztás részeként lezajlott dezinformációs kampány – kerültek a nemzetközi politikai diskurzus előterébe. Hogyan található meg a szabadság és a biztonság közötti egyensúly a multinacionális vállalatok és az egyre sűrűsödő társadalmi hálózatok világában?

Henry Farrell (George Washington University) és Abraham L. Newman (Georgetown University) professzorok azt vizsgálják, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok, a világpolitika két legfontosabb szereplője milyen szabályozási gyakorlatot követ a magánszféra védelme és a biztonság vonatkozásában, és ez hogyan formálja a transzatlanti kapcsolatokat.

A szabadságért és biztonságért vívott transzatlanti harcot általában a békeszerető Európai Unió és a háborúpárti Egyesült Államok ütközeteként ábrázolják. Ez azonban túlzottan leegyszerűsítő – állítják a szerzők. Az igazi vita valójában két transznacionális szövetség között zajlik – amelyek közül az egyik a biztonságot, a másik pedig a szabadságot tartja fontosabbnak –, és e kettő küzdelme teljesen átformálta a megfigyelések politikáját, az e-kereskedelmet és az adatkezelési jogokat egyaránt. E három nagy területhez kapcsolódóan a szerzők bemutatják, hogyan erősödtek és gyengültek meg e határokon átnyúló együttműködések, illetve szövetségek. A kölcsönös gazdasági függőségek és hálózatok korában a kötet egy friss nézőpontot kínál az információ és a hatalom szerepéről.