A 20. század elején, a régi Selyemút mentén, egy lezárt barlangban találtak rá a zen mesterek legrégebbi, több mint 1000 éves tanításaira. A „buddhista holt-tengeri tekercseknek” is nevezett kéziratok teljesen új megvilágításba helyezték a buddhizmus történetét. Sam van Schaik, a tibeti buddhizmus történetének elismert kutatója e szövegemlékek saját fordításai alapján nyújt bepillantást a zen történetébe és lényegébe.

A vallások hagyományokon alapuló bemutatása a változatlan igazságokat emeli ki, míg a tudósok sokszor az eltérések és az ellentmondások feltárását vélik követendő útnak. A könyvben mindkét megközelítés jelen van: a szerző egyrészről bemutatja a zent – a különböző korokban és kulturális közegekben – alakító változásokat, másrészt ugyanakkor a folytonosságnak azt a fonalát is igyekszik követni, amely miatt egyáltalán szókincsünk részévé válhat a „zen hagyomány” kifejezés.

A közérthető stílusú és lebilincselő könyv a zen alapszintű bemutatása és a fordítások elemzése közötti egyensúly megteremtésével egyaránt célozza a zen iránt csupán érdeklődő és az azt magas szinten gyakorló olvasói rétegeket is.