1. Az innováció népszerű hívószóvá vált, azonban szükség van hozzá az adott terület mélyreható ismeretére, az innováció nem választható el az üzleti tapasztalattól.
  2. Az innováció rutinszerűvé tehető szisztematikus, szabályalapú stratégiákkal. Ezek a stratégiák merítenek a kognitív pszichológiából és az evolúciós elméletekből, és a kapitalizmus jövőorientált fókuszát tükrözik.
  3. A posztfordista gazdasági és szervezeti környezet az azonnali eredményeket díjazza, és ebből kifolyólag az innovációs folyamat leegyszerűsítésére és felgyorsítására ösztönöz.
  4. A sikeres termékek és szolgáltatások már azelőtt reagálnak a (látens) fogyasztói igényekre, mielőtt azok ténylegesen megjelennének.
  5. A meglévő termékekkel kapcsolatos különböző kognitív berögződések akadályozzák az innovatív ötleteket, ezért elsősorban ezeken kell felülemelkedni.
  6. Az innovációs stratégiák arra törekednek, hogy ne csak egy-egy üzletileg hasznos ötlet szülessen, hanem ezt újra és újra meg lehessen ismételni. Ezért a stratégiák központi elképzelése az, hogy az innováció rutinszerűvé, formalizálttá és racionalizálttá tehető.
  7. Az innovációs stratégiák az emberi kreativitást egy menedzselhető és megbízható erőforrássá alakítják.
  8. A stratégiák az innovációs folyamat nem-emberi tényezőit (jellemzően a terméket) helyezik a középpontba. Ezzel azonban eltűnik a fogyasztói igények komplexitása, illetve az igények és termékek közötti többszintű kapcsolatok.
  9. Az üzleti innovációk különböző gyakorlatok és kellékek segítségével közvetítik az olyan posztfordista ideálokat, mint a sebesség, azonnaliság, ingyenes információ áramlás és szervezeti kreativitás.
  10. A rutinszerű innovációs stratégiák általános elvek és szabályok alapján épülnek fel, ami arra ösztönöz, hogy minden olyan területen alkalmazzák őket, ahol változásra és innovációra van szükség. Ez azonban erőteljes leegyszerűsítéseket hoz magával.