1. Latin Amerika tekinthető a leggyakoribb válságok régiójának, különös tekintettel Argentinára és Venezuelára. Paradox módon éppen e két ország az, amelyeknek gazdasága a legprosperálóbbnak volt tekinthető a XX. század közepén.
  2. Az infláció megállítására tett kísérletek szinte költségmentesen végrehajthatóak abban az esetben, amennyiben létrejön a bizalom az új monetáris és pénzügyi rezsim irányában.
  3. A kölcsönös pénzügyi és kereskedelmi függőség az egyik meghatározó oka a háborúk kialakulásának, minthogy ez megnöveli a lehetőségköltségét a ki nem használt befektetési lehetőségeknek. Ebben a megközelítésben a gazdasági integráció előbb-utóbb szükségszerűen háborúkhoz vezet el.
  4. Az első világháború éveiben a legmagasabb arányban Németország költött a háborús kiadásokra, 1913-ban a GDP 5%-ról 1917-re 53%-ra emelkedtek a kiadások (a Monarchia esetében ez az arány 4%-ról 26%-ra nőtt ugyanebben az időszakban). Nyilvánvalóan ebben hozzájárult a GDP ebben az időszakban bekövetkezett csökkenése is, hiszen a háború döntően Németország és a Monarchia területén zajlott.
  5. A második világháborúban a háborús kiadások egyes esetekben jelentősen meghaladták az első világháború során tapasztalható szintet, például Németország esetében ez a nemzeti összjövedelem 76%-át érte el 1943-ban, az 1917-ben tapasztalt 53%-kal szemben.
  6. Az egy főre jutó GDP tekintetében 1929-1933 között három ország, az USA, Kanada és Chile voltak a legjelentősebb csökkenést elszenvedő országok, különösen Chile, ahol közel 47%-kal csökkent ezen érték. Az export itt esett vissza leginkább a válság hatására, 1929-1933 között 88%-kal csökkent az export értéke.
  7. A szocialista országoknál az 1950-60-as évekbeli „aranykorszakot” követő lassulás oka döntően az volt, hogy a rezsim nem rendelkezett megfelelő ösztönzőkkel a munkavégzésre vonatkozóan, hiszen a munkabérek általánosan alacsony szintűek voltak, melyből a vásárolható áruk köre meglehetősen szűk volt, és az egyéni kezdeményezésekre, vállalkozások létrehozására sem volt lehetőség. A lakhatás, egészségügyi ellátás a legtöbbek számára viszont biztosított, és szinte ingyenes volt. Az innováció vagy technológiai lehetőség biztosítására sem mutatkozott lehetőség, így idővel hatékonytalanná vált a rendszer.
  8. Latin Amerikát tekintve az egy főre eső GDP alakulását tekintve az 1970-2018-as időszakra vonatkozóan a legkedvezőtlenebb helyzet Venezuelában fordult elő (57%-os csökkenés), majd ezt követte Argentína (36%-os csökkenés). Ugyanakkor rendkívül sok latin amerikai ország realizált 20-30%-os csökkenést, többek között Mexikó, Brazília vagy Uruguay.
  9. A válságoknak eltérő természete és intenzitása van, U-alakú válságról többek között az 1929-1933-as válság kapcsán az USA, valamint a legtöbb európai ország esetében beszélhetünk, továbbá a 2008-as válság esetén Görögország példája hozható fel. V-típusú tulajdonságokat mutatott Lengyelország az 1990-es évek elején a bevezetett sokkterápia következtében. A fizetési mérleg problémákkal küzdő Argentína és Kelet Ázsia a V-típusú válság tulajdonságait mutatta az 1990-es évek első felében (néhány éves válságot követő helyreállás), W-típus pedig szintén Argentínában, de az 1990-es évek második felében volt megfigyelhető.
  10. A XX. században a legfőbb GDP/fő szerinti visszaesés szinte minden esetben a háborúkkal összefüggésben következett be. Az első és második világháború tanulságai alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az időszaki háborús konjunktúrát szinte minden esetben a korábbiaknál is mélyebb válság követi.