A Löw család és a gólem öröksége

Júda Löw ben Becalél leszármazottja volt a szegedi Lőw Lipót, születési nevén Júda Leib Löw (1811–1875) német–cseh születésű magyar rabbi, 1850-től haláláig Szeged főrabbija. Lőw Lipót a magyar zsidóság egyenjogúsítási mozgalmának és a neológ irányzatnak a megalapítója és vezetője volt, aki szorgalmazta a magyar zsidóság asszimilációját és a nemzeti nyelv használatát az egyházi szertartásokon is. Halála után fia, Lőw Immánuel (1854–1944) – megörökölve apja hivatalát – 66 éven keresztül szegedi főrabbi és egyben orientalista, művelődéstörténeti író volt. Gimnáziumi tanulmányait a katolikus piarista rendhez tartozó intézményben végezte. Már fiatalon nemzetközileg elismert tudós és vallási tekintély lett: sémi filológiai írásai, hitszónoklatai és botanikai tudományos publikációi mellett a magyar irodalom és történelem nagyjairól (Arany János, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc) szóló írásairól is ismertté vált. Rabbiként elítélte a kommunista (és zsidó származású) Kun Bélát az első világháború után, majd a Horthy-rendszerben magyar felsőházi tag volt 1927 és 1939 között. 1944-ben a magyar nácik ugyanúgy deportálni akarták Auschwitzba, mint sorstársait, ám Mindszenty bíboros közbenjárására leszállhatott a vonatról. Így nem a haláltáborban halt meg, hanem 90 évesen egy budapesti kórházban.