1. Művészetnek is van pénzneme: a pénz sosem mozdulatlan, térben és időben dinamikusan alkalmazkodik. Helyi és globális egyszerre. Értékét akkor ismerjük el, amikor valami eladásra kerül, amikor a pénz forogni kezd. Így van a globális kortárs művészettel is, amelynek fizetőeszközei, valutája csak akkor realizálódik, amikor bekerülnek a művészvilág körforgásába.

 

  1. A thai kortárs művészet nemzetközi valutái: a mezőgazdaságból nyert szimbolika, a Nirat: a távolság és az utazás különleges sziámi költészete és a Baramee: a hindu-buddhista kariz-matikus erő.

 

  1. A kortárs thai művészet nagy fordulata az volt, hogy újra felfedezte a vidéket: közvetlenül elérik a közönséget, közösségi tereken, kívül a művészet intézményi és üzleti struktúráin. Ironikusan pont ezeken a helyi platformokon keresztül tudta a kortárs thai elérni a nemzetközi művészeti világ vérkeringését.

 

  1. A Nirat a honvágy térbeli és kulturális értelmezése. A nirat versek arra tanítanak minket, hogy hiába fedezte fel a globális piac a thai művészetet, a helyi, provinciális földrajz különleges valutával rendelkezik.

 

  1. A baramee rátermettséget, karizmát jelent, a szerző a thai kortárs művészek „titkos fegyverének” tartja. Ez a karizma ugyanakkor nem kedélyességet, vagy szociális elismerést jelent, hanem az irányítás és meggyőzés képességét.

 

  1. A gazdasági, pénzügyi válságot szuverén (politikai) válság követheti, és míg a gazdasági válságból akár gyors is lehet a kilábalás, a szuverén válság elhúzódhat.

 

  1. A makro politika és a mikro gazdaság ugyanannak az érmének a két oldala, egyik sincs a másik nélkül, folyamatosan hatnak egymásra.

 

  1. A szerző szerint az állam nem jó producer, kurátor, facilitátor, vagy tanító a művészetek területén.

 

  1. Nemzetközi helyett nemzetfeletti: a thai művészet túllép a nemzeti reprezentáció logikáján. Túllépnek a nemzeti-keretrendszeren a parergonba: a kánonon túlra, amelyek nem értelmezhetőek a „keretben.” Azok a művészek, akik ezzel foglalkoznak tevékeny, szuverén alkotókként.

 

  1. A kortársnak nem lecserélnie kell a múltat, hanem magába foglalnia. A kortársnak önreflexívnek kell lennie, képesnek kell lennie definiálni és újradefiniálnia saját modernitását, és ez a folyamat nem szülhet mást, csak változást.