Keynes életében tanúsított társadalmi felelősségvállalása hosszú utóéletet eredményezett eszméinek. Munkásságában történelemformáló háttérgondolatokat, életének második szakaszában pedig tanulságos fordulatokat látunk. Folytatásos cikkünk második szakaszában a Skidelsky által Mesterként aposztrofált J.M. Keynes 1914 utáni életének és szellemiségének legjelentősebb mérföldköveit listáztuk:
- Az első világháborút követően a Nemzetközi Valutaalap koncepciójának kidolgozására, valamint a békeszerződés revíziójára és Európa újjáépítésére irányuló harcra fókuszált. Keynes helyesen látta, hogy a békeszerződés újabb konfliktus kirobbanásához fog vezetni, ezért kitartóan küzdött annak revíziójáért, a német jóvátételi kötelezettség elviselhető mértékűre csökkentéséért és Európa újjáépítéséért. Az erőfeszítéseket ugyanakkor nem koronázta siker, a józan ész ismét kudarcot vallott a (geo)politikai érdekekkel szemben.
- Anyagilag ezzel szemben rendkívül sikeressé vált az 1920-as évek elején. 1919-ben kezdi el spekulációs tevékenységét a devizapiacokon, kezdetben nagy nyereséggel később pedig óriási veszteségekkel. Ez azonban nem tántorította el a további spekulálástól, hiszen anyagilag függetlenné akart válni. Ez nagyjából 1924-re sikerült neki, ekkorra már £57,797 fontos vagyont halmozott fel.
- Időközben megismerte (1921) majd feleségül vette (1925) Lydia Lopokova orosz balettáncost, akivel egészen haláláig boldog, ám gyermektelen házasságban élt.
- Az első világháború kitörésétől egészen a fő műve, az Általános elmélet 1937-es kiadásáig folyamatos feszültségben élt, amely egy szívroham formájában tetőzött be. 1940-ben már megtört egészséggel vetette bele magát a II. világháború és a nyomában létrejövő új világ-rend, többek között a Nemzetközi Valutaalap kialakításával kapcsolatos feladatokba és konfliktusokba. Keynes eredeti elképzelései ugyanakkor nem érvényesülhettek. Az IMF működésének kialakításáról tartott Savannah-i értekezlet lezárását követő reggelen szívrohamot kapott, majd hazaérkezése után, angliai otthonában, 1946. április 21-én meghalt a következő szívrohamban.
- A Times gyászjelentésében Keynes nagyságát Adam Smith-éhez hasonlította. Keynes habár egész szakmai pályafutása során arra törekedett, hogy a Smith „láthatatlan kezét” kiiktassa a közgazdasági gondolkodásból, élete vége felé mégis úgy gondolta, hogy a gazdasági problémák megoldásában egyre nagyobb mértékben kell támaszkodni a „láthatatlan kéz” erejére.
- Egyik tárgyalópartnere, valamint Sylvia Nasar gondolatai jól összefoglalják Keynes személyiségét és életútját: „Gyakran gondolkodom azon, hogy Keynes bizonyára az egyik legkiválóbb ember volt, aki valaha élt; gyors logikája, intuíciója, élénk képzelőereje, széles látóköre és a semmihez sem fogható kifejezésmódja…” továbbá az a sugárzó optimizmus, amellyel a legkomplikáltabb nemzeti és nemzetközi sorskérdések megoldásába vetette bele magát, „…együttesen az átlagos emberi teljesítményen messze felülemelték”
Felhasznált források:
Szakolczay Gy. (2016) Keynes életútja és a Nemzetközi Valutaalaphoz vezető gondolatai. Közgazdasági Szemle, LXIII . évf., 2016. július–augusztus (838–857. o.)
Szakolczay Gy. (2017) Keynes és White szerepe a Nemzetközi Valutaalap létrehozásában és a Bretton Woods-i értekezlet Közgazdasági Szemle, LXIV. évf., 2017. jan. (74–96. o.)
https://www.maynardkeynes.org/keynes-career-timeline.html#ww2
Kép: https://goo.gl/images/gPuh7j
