Az Egyesült Államokban 2021-ben bevezetett strukturális változások sorozata minden szempontból kikövezte az amerikai társadalom gyors átalakulásának útját. A Kongresszus betiltott minden fosszilisüzemanyag-ipari reklámot, kibővítette a Legfelsőbb Bíróságot, és bevezette a döntési határidőket, továbbá eltörölte az obstrukció lehetőségét a szenátusban. Washington DC végre állammá vált, és az Egyesült Államok fennhatósága alatt álló szigetek a klímaváltozás miatt rájuk nehezedő egzisztenciális veszély felismerése nyomán szintén állami státuszt kaptak.

Puerto Rico lett az ötvenkettedik állam, a Virgin-szigetek az ötvenharmadik. Nem sokkal ezután Guamot és az Észak-Mariana- szigeteket is a Szövetség ötvennegyedik, illetve ötvenötödik államává nyilvánították, majd Amerikai Szamoa zárta a sort. Az immár ötvenhat csillaggal ellátott, új amerikai zászló avatási ünnepségén az amerikai elnök kijelentette, hogy ez az amerikai nép egységét képviseli egy nagy célra való törekvésben: közös túlélésünk és a szebb jövő reményének jelképe. A legfontosabb lépés talán az országot megalapozó törzsi nemzetek iránti kötelezettségeink felismerése volt, és ez lehetővé tette egy újfajta párbeszéd megkezdését a bizalom újjáépítése és az eddig elbitorolt földek megosztása érdekében.

Kelsey Leonard, a shinnecock indián nemzetség hivatalos állampolgára, az Egyesült Államok Nemzeti Óceántanácsa Közép-Atlanti Regionális Tervezőtestületének [Mid-Atlantic Regional Planning Body of the US National Ocean Council] egyik vezetője elmondta, hogy meggyőződése szerint ez a lényeges lépés nemcsak gyökeres változást hozhat az övéhez hasonló őslakos nemzetek számára, hanem tartós szimbóluma lehet annak a konszenzusnak, amelyet embertársainkkal és a mindannyiunknak otthont adó bolygóval alakítunk ki.

„Az ENSZ őslakosok jogairól szóló nyilatkozata tartalmazza az önrendelkezés, illetve a szabad, előzetes és tudatos hozzájárulás jogát” – mondta. „A dekolonizáció sokkal többet jelent annál, mint engedélyt kérni tőlünk valamely infrastruktúra elkészítéséhez, amikor az már túl van a tervezési folyamat felén, vagy elismerni egy földterületet. A dekolonizációban valós és érzékelhető mértékben félreállnak az utunkból.” A shinnecock indián nemzetség hagyományos földterületei Long Islanden találhatók, ahol a fejlesztők szélturbinák sokaságát építették fel az elmúlt években, anélkül, hogy legalább minimális egyeztetést folytattak volna erről a törzzsel. Ez a hozzáállás idővel tönkreteszi a kapcsolatokat. „A saját shinnecocki tapasztalatom – mondta Leonard – az, hogy a szélturbinák elburjánzásával, illetve az ezzel kapcsolatos konzultáció hiányával kellett szembenéznünk.”

Leonard szerint ez esetben a megújuló energiatermelés fejlesztése a kolonialista mintákra épül. „Ahogy a szélenergia-fejlesztések történnek, illetve ahogy az engedélyezésük folyik, az kívül esik az amerikai őslakosok ellenőrzési körén. Ezt a folyamatot leginkább az állam és a szövetségi kormány(ok) uralják. Az állami és a szövetségi vizek határvonala között manővereznek a kizárólagos gazdasági övezet felé. Történik mindez arra hivatkozva, hogy az őslakosoknak nincsenek vizeik. Pedig csak figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az őslakosok soha nem ruházták át vízjogaikat sem az államra, sem a szövetségi kormányra, ezért az engedélyezési folyamatok a hozzájárulásunk nélkül történnek.”

 

A szövegrészlet Eric Holthaus: Bolygónk jövője című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!