Folytatásos cikksorozatunk Kína gazdaságával kapcsolatos, néhány gyakori tévhitet vizsgál és cáfol meg alaposabban, a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában hamarosan megjelenő
 „A Kína-talány megfejtése” c. könyvben leírtakra támaszkodva.

A cikksorozat első részét itt találod.

 

3. Kína gazdasága külsőleg és belsőleg is egyensúlytalan

A külső egyensúlytalanságot a külkereskedelmi többlete jelenti, amely a 2000-es évek közepén-végén a 10%-ot is elérte, mára azonban már 1-3% közé csökkent, így az ezzel kapcsolatos vészjósló hangok jelentősen alábbhagytak. Nem úgy a belső egyensúlytalanság vonatkozásában, amely a fogyasztás szokatlanul alacsony, illetve a beruházások szokatlanul magas GDP-ből történő részesedésében nyilvánul meg. A fogyasztás részesedése 2000-től egészen a közelmúltig folyamatosan csökkent 45%-ról 35%-ra, amely a legalacsonyabb érték a legjelentősebb gazdaságok között, a beruházások aránya pedig 40%-ról 48%-ra nőtt, amely pedig a legmagasabb értéket jelenti. Mindeközben a fogyasztás mértéke gyakorlatilag exponenciálisan nőtt.

A kiegyensúlyozottabb növekedési modell mellett érvelők álláspontja szerint különböző politikai torzulások, nevezetesen az alacsony kamatlábak és a lenyomott bérek állnak a fogyasztás alacsony aránya mögött. A valódi magyarázat ugyanakkor az urbanizációs folyamatban rejlik. A munkaigényes vidéki tevékenységekből a tőkeigényesebb, városi ipari tevékenységekbe átszervezett munkaerő növeli a nem munkajellegű jövedelmek részarányát a gazdaságon belül, magasabb befektetési szinteket és erőteljesebb növekedést eredményez. Emellett azonban a GDP-arányos fogyasztás csökkenését is maga után vonja, még akkor is, ha a fogyasztás növekedési üteme felfelé ível. Ez tehát csak egy látszólagos ellentmondás, amit az alábbi ábra mutat be egy konkrét példán keresztül.

Forrás: Yukon Huang: A Kína talány megfejtése, Pallas Athéné Könyvkiadó Budapest, 2017

 

4. A korrupció negatív következményeket hordoz magában Kína növekedésére nézve.

A korrupció sajátos, az általánosan elfogadott narratívától gyökeresen eltérő szerepet játszott Kína gazdaságában; a korrupció ugyanis nem fogta vissza, hanem sokáig ösztönözte a növekedést. Egyrészről segítette a vállalkozókat és a felemelkedő privát szektort, hogy megkerülje a túlzottan centralizált bürokráciát és szabályozásokat, másrészről a decentralizált rendszer ösztönözte a befektetéseket és megerősítette a közös célt. Bár a korrupció széles körben elterjedt, a szereplők mégis a közös cél, azaz a növekedés érdekében hozták meg döntéseiket. Az is kínai sajátosság, hogy a gazdaság fejlődésével a korrupció mértéke nem csökkent, hanem nőtt.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a korrupció jelenlegi mértéke már valóban veszélyeztetheti Kína gazdasági és társadalmi stabilitását. Ezért indították útjára egy anti-korrupciós intézkedéscsomagot, melynek sikere végső soron azon múlik, hogy a vezetés engedi-e, hogy a piac váljon az erőforrások elosztásának elsődleges erejévé, hiszen a korrupciót az teszi lehetővé, hogy az állam kontrollálja az erőforrásokat, ami a köztes szereplők számára lehetőséget nyújt arra, hogy befolyásolják a felhasználásukat.

 

5. Kína a világ vezető gazdasági hatalma

Sokáig tartotta magát Európában és Amerikában is az az a népszerű – ám téves – vélemény, miszerint Kína a világ vezető gazdasági hatalmává vált. Kína a WTO-hoz való csatlakozását követően, illetve a gazdasági válságot ellensúlyozó, nagyszabású gazdaságélénkítő programjainak köszönhetően a globális növekedés motorjává vált, óriási kereskedelmi többleteket halmozott fel, és a vásárlóerő-paritáson mért GDP tekintetében pedig túlszárnyalta az USA-t[1]. A tévhit kialakulása vélhetően a kereskedelmi mérlegek egy ország gazdasági ereje meghatározásában tetten érhető félreértelmezésének és túlmisztifikálásának köszönhető. Egy ország gazdasági ereje sokkal inkább az intézményeitől, a humán erőforrásaitól és a technológiai fejlettségétől függ, semmint a külkereskedelmi mérlegétől vagy a népességszámtól.  2016 óta ugyanakkor – egy évtized óta először-  az USA-ban a felmérések szerint újra a saját országukat tekintik vezető gazdasági hatalomnak, Európában azonban a közvélekedés többé-kevésbé változatlan maradt.

 

[1] A Világbank 2017-es adatai a folyóáras vásárlóerőparitáson, nemzetközi (millió) dollárban mért teljes GDP-re: Kína: 23 300 782 USA: 19 390 604