Új nézetek váltják fel a globális valutarendszer megítélését. Barry Eichengreen és szerzőtársai, meghaladva a korábbiakban népszerű kizárólagos kulcsvaluta narratíváját, egy több kulcsvalutára épülő rendszer természetes jellegére hívják fel a figyelmet.

A korábbi nézetek szerint mindig lesz egy domináns valuta, mely vezető szerepet fog betölteni a határon átnyúló fizetések rendszerében, e státuszt a történelmi időkben az angol font birtokolta, a közelmúltban az amerikai dollár, a jövőben pedig talán a kínai renminbihez fog tartozni. Az álláspont pártfogói szerint amikor nemzetközi ügyletekre kerül a sor egy kizárólagos dominanciával rendelkező kulcsvaluta jelenléte kifizetődőnek bizonyul megannyi gazdasági szereplő szempontjából, de elsősorban a befektetők és az exportorientált vállalatok számára. A pénzmozgások alkalmával felmerülő előnyei, annak kényelmi értéke egyaránt megjelennek például árajánlatok kérésekor, valamint az árak könnyű összehasonlíthatósága és ezzel új versenytársak piaci belépésének elősegítése esetében. A külföldi befektetőknek dedikált kötvények azonos pénznemben történő kibocsájtása továbbá szintén számos előnyt jelentett hosszú ideig. A ’kizárólagos kulcsvaluta elméletet’ a közgazdászok által hálózati externáliáknak nevezett előnyök szintén támogatták, mely szerint minél többen használnak egy adott eszközt vagy terméktípust, alkalmazási lehetőségei annál egyszerűbbé és sokrétűbbé válnak.

A pénzügyi technológiák (fintech) és az okos eszközök elterjedése azonban változásokat hozott, e hálózati externáliák pozitív hatásai már alig érezhetőek, ennek következtében pedig a monetáris szokványok eddig kiérlelt bölcseletei már kevésbé képesek irányadóként szolgálni. Az Eichengreen és kutatótársai által életre hívott új nézetek szerint a nemzetközi pénzügyi folyamatokban ma már egyidejűleg több kulcsvaluta is létezhet azonos mértékű dominanciával, mivel a fintech vívmányainak köszönhetően az átváltási költségek alacsonyabbá váltak, a különböző valutákban kifejezett árak, az okos eszközök révén ma már könnyen átválthatók és összehasonlíthatóak, valamint a likvid és fejlett piacok lehetővé teszik a befektetők számára, hogy ügyleteiket több valutában folytathassák, azok között pedig erőfeszítések nélkül és minimális költségekkel válthassanak. Napjainkban továbbá e beruházók a fedezeti instrumentumoknak köszönhetően már biztosítékokat is szerezhetnek a pénzügyi kockázatok, különösen az árak váratlan irányú változásai esetére.

A kizárólagos kulcsvaluta nézete azonban nem csupán napjainkban írja le pontatlanul a valóságot, Eichengreen kutatásai alapján a nemzetközi pénzmozgásokat a 19. század végén és a 20. század elején szintén párhuzamos kulcsvaluták dominálták. Az 1920-as és 1930-as években az angol font és az amerikai dollár egyaránt fontos szerepet töltöttek be a nemzetközi folyamatokban, az első világháború előtti aranyalapú pénzrendszer időszakában pedig az angol font, a francia frank és a német márka ugyanígy egyszerre voltak jelen. A gazdaságtörténeti, statisztikai és az intézményrendszert vizsgáló elemzések alapján a kutatócsoport joggal feltételezi, a kulcsvaluták párhuzamos jelenléte inkább jelent normát, mintsem kivételes helyzetet.

 

Forrás:

Barry Eichengreen, Arnaud Mehl, Livia Chitu: How Global Currencies Work: Past, Present, and Future, Princeton University Press, 2018.

A könyv magyar nyelvű kiadása megvásárolható a webshopunkban.