A nemzetközi kapcsolatok irányításában jelenleg az erő különböző típusai dominálnak, megjelenésüket leginkább az állami berendezkedés és a hatalomgyakorlás formája határozzák meg. Egy nemzetállam pozitív megítélésére ma már inkább az úgynevezett puha hatalomgyakorlással, a „soft power” eszközeivel lehet hatást gyakorolni, míg a történelmi időkben kifejlődött, katonai erőre és gazdasági teljesítményre alapozott, úgynevezett kemény, vagy „hard power” típusú hatalomgyakorlás dominanciája csökken.

A puha hatalomgyakorlás a nemzetközi kapcsolatokban leginkább presztízsnövelő tevékenységekben és státuszszimbólumok birtoklásában érhető tetten. Felemelkedésük hátterét Lilach Gilady, a Torontói Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense a következő tényezőkkel indokolja:

  1. A jelenkorban a nagyhatalmak közötti háborúk visszaesése lehetővé teszi, hogy a korábban elhanyagolt, ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatrendszert meghatározó tematikus kérdések és fejlődési területek előtérbe kerülhessenek.
  2. Bizonyos országokban mindig is erős motiváció mutatkozott a nemzetközi tekintély kivívására, a presztízs elérésének hajszolására, valamint az ehhez szükséges szellemiség kialakítására.
  3. Kína és több feltörekvő hatalom felemelkedése új alapokra helyezi a nemzetállami szinten értelmezett státuszról és presztízsről alkotott képet.

A geopolitikai elemzések oldaláról a „Soft Power” fogalmát és koncepcióját Joseph Nye, amerikai politológus, a Harvard Egyetem egykori dékánja alkotta meg a meggyőzési képesség egy új megközelítésének leírására, melyben a befogadás és vonzóképesség dominál, az erő, pénz és elnyomás ismérvei felett. A kifejezést a kutató először az 1990-ben megjelent „Bound to Lead: The Changing Nature of American Power” című könyvében használta, majd a koncepciót tovább fejlesztve 2004-ben megjelentette „Soft Power: The Means to Success in World Politics” című könyvét. A fogalom azóta nemzetközileg ismert, a tudományos szférában, valamint az állami vezetők körében egyaránt széleskörűen használt kifejezéssé vált. A globalizáció korában az erő és a vonzóképesség egyik legmeghatározóbb tényezője az információmegosztás képessége, melynek tekintetében azon országok érhetnek el sikereket, amelyek kommunikációja több csatornán keresztül és összetett módon történik. A státuszszimbólumok és luxustermékek pedig jellemzően hatékony kommunikációs csatornát biztosítanak bizonyos üzenetek közvetítésében. E javak fogyasztása ugyanis jellemzően túlmutat az egyszerű használaton, mögöttes jelentéstartamot hordoz, így másodlagos, ám a nemzetközi kapcsolatrendszerben kiemelt jeleket képes továbbítani. Minél nagyobb vonzerővel és időtállósággal rendelkeznek a szimbólumnak tekinthető termékek vagy szolgáltatások, annál hatásosabbnak bizonyulnak egy ország által vallott értékek kifejezésére és különféle jelzések fenntartására.

 

/Forrás: Lilach Gilady: A presztízs ára – hivalkodó fogyasztás a nemzetközi kapcsolatokban, Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019/