Az adózás hatását erősítette fel az a tény, hogy a gazdaság átalakulása miatt a munkakörök többsége esetében a dolgozó egyéni hozzájárulásának mértéke nem állapítható meg objektív és egzakt módon, különösen a vezetői pozíciók esetében. Emiatt a bérek és a javadalmazás meghatározása részben önkényes alapon történik, és mint ilyen, nagy szerepet játszik benne az érdekérvényesítő képesség. A világ vezető vállalatainak vezetői sok esetben saját maguknak határozzák meg a javadalmazásaik mértékét, de a saját képességeik egyedülállóságának, pótolhatatlanságának tudatában könnyen tudják érvényesíteni érdekeiket az igazgatótanácsok soraiban is, függetlenül az egyéni termelékenységüktől vagy hozzáadott értéküktől. Az Economic Policy Institute kutatása is megállapítja, hogy a vezérigazgatói javadalmazás jelentős része egy járadék, amelynek mértéke nem a produktivitásukat, hanem a hatalmukat és az érdekérvényesítő képességüket tükrözi. Ezt támasztja az alá az a tény is, hogy 1978 és 2017 között a vezérigazgatói fizetések 60%-kal gyorsabban növekedtek, mint azoknak a cégeknek tőzsdei értéke, amelyek alkalmazták őket.

Az Economic Policy Institute kutatása rámutat arra is, hogy a vezérigazgatói átlagjavadalmazás nem csak az átlagos vállalati dolgozói fizetéshez képest magas, hanem 5,5-szörösen meghaladja a felső jövedelmi percentilis átlagos keresetét is. Ez megcáfolja azt a tényt, hogy a képességek és a tehetség iránti kereslet miatt alakultak ki ezek a javadalmazási normák, hiszen valószínűtlen, hogy a felső percentilisen belül ilyen nagy különbségek lennének a képességek tekintetében.

A vezérigazgatói fizetések szintje, vagy az átlagos dolgozói bérhez viszonyított arányának tekintetében az USA egyértelműen kiemelkedik, a fentebb vázolt folyamatok ugyanakkor globális szinten is érvényesülnek. A CEO-k az USA mögött Svájcban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Németországban, Ausztráliában, Spanyolországban, Hong Kongban és Szingapúrban vihetik haza a legtöbbet.

 

Felhasznált források: