Az, hogy a magyar kormány az unió többi tagországához képest valami egészen más úton indult el, leginkább a 2011-re meghozott nemzeti költségvetési intézkedések összehasonlításakor derült ki. A cél, amelyet a Bizottság Brüsszelben kijelölt, mind a 27 tagországnál ugyanaz volt: a költségvetési hiány jelentős csökkentése. A rajtvonalnál azonban 27 különböző gyártmányú, egyedileg tuningolt autó állt. A miénk ugyan csak a középkategóriások közé tartozott, de alaposan átépítettük. Szükség is volt rá, mert a kitűzött célt a többieknél magasabbra kellett emelni. A deficit 3 százalék alá szorítása mellett jelentősen csökkenteni kellett az államadósságot is.
A kötelező magánnyugdíjpénztárakba történő költségvetési átutalások megszüntetésével egy csapásra több legyet is ütött a kormány: egyensúlyba hozta a nyugdíjkasszát és egy állandóan újratermelődő eladósodási ürügyet is felszámolt. Emellett a kasszáknál felgyülemlett állampapírok visszavételével két nagy lépésben az államadósságot is csökkentette. Vagyis a nyugdíjkasszát anélkül sikerült rendbe tenni, hogy a bevételek növelése érdekében a nyugdíjkorhatárhoz, illetve magához a nyugdíjakhoz hozzá kellett volna nyúlni. Ezzel ellentétben Franciaországban, Nagy-Britanniában és Szlovéniában például nyugdíjkorhatár-emelést jelentettek be, Madrid pedig a nyugdíjak inflációkövetését függesztette fel.
A 2011-es évre legrosszabb kilátásokkal a román nyugdíjasok számolhattak. Az IMF támogatását „élvező” szomszédunknál 2011 januárjától már a nyugdíjasoknak is kellett egészségbiztosítási járulékot fizetniük. Az állami spórolás jolly jokere majd minden országban a közalkalmazottak létszámcsökkentése volt. Az, hogy melyik merítette ki a tipikus megszorítás fogalmát, csak a leépítés arányaiból és a járulékos intézkedésekből lehetett megítélni. Elbocsátás vagy létszámstop, fizetéscsökkentés vagy szinten tartás – ezek voltak a vízválasztók. A kormány az akkori 690 ezres közszféra létszámát úgy kívánta csaknem 30 ezer fővel csökkenteni, hogy a szokásos, természetes fogyás – például nyugdíjazás – miatt megüresedő 25 ezer állást nem tölti fel újonnan érkezőkkel. A közalkalmazotti bérekre szánt éves összegből ugyanakkor nem vágott vissza. A kedvező személyijövedelemadó-változásokon kívül ez tette lehetővé, hogy a közszférában maradtak bércsökkenés helyett 2011-ben bruttó 4-5 százalékos béremelésre számíthattak.
A brit és a román pénzügyminiszteri tervekhez viszonyítva a magyar kormány 4 százalékos leépítési szándéka szinte eltörpülni látszott. Nagy-Britannia öt év alatt 490 ezer államilag fenntartott munkahelyet akart bezárni, Bukarest pedig két-három év alatt végrehajtandó majd 30 százalékos leépítésre készült. Hozzányúlt a közalkalmazotti szférához a cseh kormány is. Ők a fizetések csökkentése mellett döntöttek. A rendvédelmi szerveknél dolgozók bérét tíz százalékkal, a politikusokét öt százalékkal csökkentették, az állami alkalmazottakét pedig befagyasztották. A szlovák közigazgatásban dolgozók is rosszul jártak, esetükben csaknem 10 százalékos volt a bércsökkentés.
A költségvetési intézkedések közül természetesen sehol sem maradhatott ki az adórendszeren történő módosítás. Míg a kormány Magyarországon átfogó adóreformba kezdett, a többiek csak a régi szerkezetek toldozgatását tartották szükségesnek. Voltak köztük bátrabbak is, mint például az angolok, az osztrákok vagy a franciák, akik szintén bevezették a bankadót, bár a magyarországinál jóval alacsonyabb mértékűt. A többiek kizárólag a lakosságot sújtó adóemelésekben vagy adókedvezmények megszüntetésében gondolkodtak. Az üdítő kivétel Hollandia volt, ahol a társasági adót 50 bázisponttal 25 százalékra csökkentették, de eközben már ott is a gyerekek után járó szociális támogatások megkurtításán dolgoztak. Portugáliában a személyijövedelem-adó kulcsát emelték meg 1,5 százalékponttal, míg Spanyolországban a személyijövedelem-adó felső sávját bővítették még kettővel. Franciaországban a legmagasabb sávba tartozók adóját emelték, a vizitdíj (!) tarifáját pedig egy euróval, 23 euróra emelték. Párizs számos – például nagycsaládosoknak járó – adókedvezményt is eltörölt. Számításaik szerint ezek a kedvezőtlen változtatások a francia háztartások 40, a vállalkozásoknak pedig 60 százalékát érintették negatívan. Írországban ingatlan- és vízadót vezettek be, míg Csehországban a gyereknevelési segélyt és a szülési támogatás összegét, illetve az erre jogosultak körét is csökkentették. És akkor eddig még egy szót sem ejtettünk Görögországról.
A szövegrészlet Wiedermann Helga: Sakk és póker című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban!
