A teljesítménynövelők használata a sportban egyre több vitát kelt. Az olyan sikeres sportolók, mint Lance Armstrong kerékpáros, Tyson Gay és Ben Johnson rövidtávfutók, Barry Bonds baseballjátékos és sok más sportoló állítólag elfogadhatatlan rejtett előnyökhöz jutottak a sportversenyeken. Mitől lesz egy előny elfogadhatatlan? Amikor sportolunk, általában fejlesztjük magunkat és fizikai állapotunkat. A sport a fejlődésről szól, ideértve azt is, hogy előnyökre teszünk szert a versenytársainkkal szemben. Napjainkban nemcsak az a kérdés, hogy mely előnyök elfogadhatók, és melyek nem. Mélyebbre kell ásnunk, és fel kell tennünk a kérdést: a teljesítménynövelésnek „kettős hatása” van-e a sportteljesítményekre? Más szóval, a sportteljesítmény növelése mindig jobbá tesz minket, mint természetes adottságaink, az edzés és az erőfeszítés önmagában? Mit jelent az, hogy „jobbá” tesz?

Ha azt gondoljuk, hogy valami jobbá tesz, akkor gyakran vágyunk arra a valamire. A vágyaink pedig az értékeinket tükrözik. És mi az, amit nagyon-nagyon akarunk? – ahogy a Spice Girls is felteszi a kérdést népszerű slágerében. Az ezekre a kérdésekre adott válaszok befolyásolják, mennyire tartjuk a tökéletesítőtechnológiákat és -technikákat megfelelőnek és kívánatosnak. Az értékek, amelyek alapján megszületnek vágyaink és véleményünk azzal kapcsolatban, hogy mi tesz minket jobbá, a tudományos vizsgálatokon kívül gyakran rejtve maradnak: csak feltételezéseink vannak róluk, és ritkán ásunk a mélyükre tudatosan és átgondoltan. Ebben a tanulmányban felteszem azt a kérdést, hogy a sport spirituális dimenziója morálisan mennyiben releváns a sportteljesítmény növelésének a tekintetében. Ha a sportnak van egy spirituális vagy kvázi vallási dimenziója, ahogy azt sok kutató megállapította, akkor vajon figyelembe kell venni ezt a dimenziót a teljesítménynövelés értékelésénél? Vajon a sport spirituális dimenziója értékes-e a számunkra?

Ha a spiritualitás értékes a sportban, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy a különböző teljesítménynövelések hogyan hatnak a sport spirituális dimenziójára. Ebben a tanulmányban azt a kérdést vetem fel és vizsgálom meg keresztény teológiai szempontból, hogy a sport spirituális dimenziója hogyan kötődik a teljesítménynöveléssel kapcsolatos vitákhoz. Először példákat hozok a sportteljesítmény növelésére. Utána összefoglalom az állításomat, miszerint a sport spirituális dimenziójának lényege a remény. Pontosabban bemutatom a remény öt sportbeli aspektusát. A tanulmány második felében azt a négy fő módot taglalom, amely véleményem szerint alkalmas a sportteljesítmény-növelés etikájának a megközelítésére. Bemutatom, milyen hatással lehet erre a négyféle megközelítésre, és ezek hogyan alakulhatnak át, ha a sportban megjelenő reményt – vagyis a sport spirituális dimenzióját – ugyanannyira fontosnak tartjuk, mint a győzelmet.

A sportolók régóta használják a technológiát és a tudományt, hogy javítsák a teljesítményüket. Pihekönnyű teniszütők, biodinamikus futócipők, edzéstervek, koffein, olyan tiltott anyagok, mint az EPO és az anabolikus szteroidok, és még folytathatnánk a listát. Most új lehetőségekhez érkeztünk, ideértve a génszerkesztést, a robotokat, az őssejtterápiát és az erkölcsi biotökéletesítést. A sportolók számára vonzóak lehetnek az olyan teljesítménynövelők, mint a „normális”, látható kiegészítők, a tiltott anyagok listáján szereplő gyógyszerek, az olyan láthatatlan teljesítménynövelők, amelyek talán rajta vannak a listán, talán nem, a „természetes” genetikai anomáliák, illetve az olyan beavatkozások, amelyek a terápia és a hozzáadott extrák közötti ingoványos területen helyezkednek el.

Előfordulhat, hogy olyan genetikai vonásokkal születünk, amelyek vitához vezetnek, mert „természetellenesnek” és túl tökéletesnek tartják őket. Annak ellenére, hogy nem a sportoló választotta vagy akarta ezeket a vonásokat, azok elfogadhatósága – mint a hiperandrogenizmus női sportolók esetén – hevest vitát válthat ki. Bizonyos természetes teljesítménynövelő jellemzők tiltólistán vannak a versenysportokban. Vannak továbbá olyan teljesítménynövelő beavatkozások, amelyeket mi választunk, mégis maguktól értetődőnek és normálisnak tartjuk őket, mint a vitaminszedés és a különböző vakcinák. A technotudományos innovációk egyre több teljesítménynövelő opciót kínálnak a sportolók számára – ezek közül egyesek vitatottak, mások nem.

Az olyan teljesítménynövelő szerek, mint az anabolikus szteroidok, az emberi növekedési hormon és az exogén EPO talán a legismertebbek: ezeket a sportok szabályozásáért felelős testületek betiltották. Ugyanakkor annak ellenére, hogy tudjuk, ezek a szerek olyan egészségügyi kockázatokat rejtenek, amelyek a meddőségtől a vérrögképződésig és súlyos szervi károkig terjednek, és bár mindenki elismeri, hogy a csalás rossz, továbbra is nyomás nehezedik a sportolókra, hogy használjanak-e tiltott szereket. A nem régen nagy port kavaró orosz doppingbotrány bizonyítja, hogy az edzők és a politikai és pénzügyi érdekeltek tiltott szerek használatára kényszeríthetik a sportolókat. A géndopping 2003-ban felkerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségének (WADA) tiltólistájára. 2018. január 1-jétől a WADA szintén tiltja a „géntechnológiai ágensek használatát, amelyek célja egyes genomszekvenciák módosítása és/vagy a génkifejeződés transzkripciós vagy epigenetikai szabályozása”.

Ilyen génterápiák lehetnek az izomszövet leépülésének megakadályozására, illetve a vörösvérsejt-termelés növelésére irányuló terápiák. A 2016-os olimpián részt vevő sportolóktól vett mintában az EPO-t kódoló gének beadását is vizsgálták – ez a hormon fokozza a vörösvérsejt- termelést, és növeli a sportolók állóképességét. Habár ez a génterápia még kísérleti fázisban van, és célja a vesebetegségek gyógyítása, nagyon vonzó a sportolók számára, akik mindenáron játékban akarnak maradni: segítségével lefaraghatnak pár extra másodpercet a bizonytalan győzelem érdekében. Míg az etikaszakértők általában egyetértenek, hogy csak akkor szabad teljesítménynövelőket használni, ha legalább orvosilag biztonságosnak ítélik őket, némi vita alakult ki az olyan teljesítménynövelők elfogadásáról, amelyek segítségével egyenlőbb versenyfeltételeket lehet kialakítani. Talán a jövőben egyes génmódosító technológiák biztonságosak lesznek. Talán ezek a technológiák hasonló fiziológiai képességeket alakíthatnak ki az élsportolókban az adott sportágakban.

Méltányos és elfogadható, hogy bizonyos genetikai anomáliák versenyelőnyt biztosítanak számos sportolónak, akiknek például nagyobb a tüdőkapacitásuk, vérük több oxigént képes felvenni, hosszabbak a végtagjaik, vagy más a hormonszintjük. Ezeket a „természetes” teljesítménynövelőket általában elfogadják, vannak azonban kivételek. Caster Semenya dél-afrikai futót nemi vizsgálatnak vetették alá, mert túl férfiasnak találták. A női sportban vajon miért nem elfogadható a magasabb tesztoszteronszint, amikor a férfisportban az? Miért elfogadható Michael Phelps úszó kivételes testi felépítése?

 

A szövegrészlet Christopher Hrynkow (ed.): Gondolatok a transzhumanizmusról című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!